Századok – 1875
Balássy Ferencz: A körmöczi levéltár okmányai a Kátay nemzetségről 246
246 , KÖRMÖCZI OKMÁNYOK KÁTAYAKRÓU XII. A kormöcz-bányai levéltárnak a Kátay-nemzetségre vonatkozó oklevelei s azoknak feltűnőbb részletei. Minekutána a Történelmi Társulat besztercze-bányai kirándúlásának nevezetesb momentumai s kutatásai és fontosabb felfödözései s nyereményei közöltettek volna : legyen szabad nékem is még némelyeket fölemlítenem, a miket ama kirándúlás alkalmával a Körmöc z-b á n y a városa levéltárában tett kutatásom között följegyzésre méltóknak találtam. Ugyanis e levéltárban több oly oklevelekre akadtam, melyek aKátay-nemzetségről vagyis annak Heves megyei birtokai — vagy birtokviszonyairól s e nemzetség némely tagjainak K ii 1 s ő-S z ó 1 n o k megyei föispánságáról szólnak, a mik nemcsak történelmi és régibb családtani , hanem közjogi tekintetben is figyelmet érdemelnek, a mennyiben némely közjogi kérdéseinkre világot derítenek. Minekelőtte azonban felhoznám amaz okleveleket vagy azoknak tartalmát, vagy feltűnőbb és figyelemre méltóbb részleteit : bővebb felvilágosítására az azok által jelzett történelmi tények- vagy kérdéseknek eleve meg kell említenem, hogy a Kátay-nemzetség, melyről amaz oklevelek szólanak, hazánk egyik nevezetesebb nemzetsége volt, mely a XVII. században halt ki. E nemzetség emlékezetét nemcsak számos okleveleink, hanem Pest vármegyében még most is fennlévő hasonnevű helyein is fenntartják, u. m.: Bódo g-K á t a, E g r e s-K á t a, S z.-T am á s-K á t a nevű puszták, Nag y-K á t a, S z.-L ő r i n c z-K át a, és S z.-M á r t o n-K á t a nevű helységek, melyek egykor mind e nemzetség birtokai voltak *). S úgylátszik, hogy e nemzetség Pest vármegyében eredt és kezdetben ott volt birtokos, a hol a hasonnevű helyek ma is fennvannak ; de későbben nemcsak a szomszéd Hevesben, hanem több más vármegyékben birtokot és befolyást szerzett és szerepelt. Azonban a körmöcz-bányai oklevelek e nemzetségnek csak Heves megyei birtokaira és "s ) Horvát István, Magyarország gyökeres régi nemzet s c g e i. Pesten, 1820. 56. 1.
