Századok – 1875
Balássy Ferencz: A körmöczi levéltár okmányai a Kátay nemzetségről 246
BALÁ8SY FERENCZTŐL. Külső-Szolnok vármegyében viselt főispánságára vonatkoznak s azok közül történelmi és közjogi tekintetben főleg a következők érdemelnek figyelmet : 1) Zsigmond királynak 1423-ban Kassán kelt levele, mely szerint Alattyáni Csirke János és annak fia T a m á s (Jobannes Cliyrke dictus ac Thomas filius eiusdem de Alathyan) Heves vármegyében fekvő j á n o s h i d i birtokrészeit elzálogosította 66 forintért új pénzben (nove monete) Kátay László-és Mihálynak. (Tom. I. fonte 51, fasc. 2 nro 52.) Ez oklevél több tekintetből figyelmet érdemel. És pedig : a) arról tudósít, hogy virágzott hajdan Heves vármegyében az Alattyáni Csirke nemzetség, mely a többi között J á n o s h i d á n is birtokos volt. E nemzetség említtetik Zsigmond királynak egy másik 1426-ban kelt adománylevelében is, melyben az Alattyáni Csirke Péter javait Senisey Franknak adományozza *), csak azt jegyezzük itt meg, hogy A1 a 11 y á n több oklevélben A1 a p i a n vagy H a 1 o p i a nnak is van írva. Azonban e nemzetséget meg kell különböztetnünk az Idai Csirke nemzetségtől (Csirke de Ida), mely hajdan Abaúj vármegyében virágzott, melyet 1384- és 1388-ban akkori okleveleink említenek**). b) Ez oklevélben Kátay László és Mihály C s e k e k át a i -nak van írva (Ladislaus et Michael filii Michaelis de Chekekathaya), mely néven e nemzetség más okleveleinkben sehol sem neveztetik, valamint C s e k e-K á t a nevü hely sem említtetik sehol régibb földiratunk forrásaiban. c) Ez oklevél záradéka szerint János zágrábi püspök nemcsak a királynak, hanem egyszersmind a királynénak is korlátnoka — cancellára volt ; pedig hazánk történetében nem igen van példa arra, hogy e két méltóság össze lett volna kapcsolva ; tudtunkra erre csak egy eset fordúl elő 1284-ben, midőn e két méltóság egyesítve volt Tamás váczi püspök személyében ***). Zsigmond királynak 1427-ben Keviben kelt levele, mely*) Fejér Cod. D i p 1 o m. X. VI. 815. 1. **) U. o. X. 1. 145. és 497. 1. ***) U. o. V. III. 215. és 260. 1,