Századok – 1875
Thaly Kálmán: Jelentés a Radvánszky és gr. Csáky-levéltárak Rákóczi kori adatairól 83
98 A KADVÁNSZKY ÉS CSÁKY-LEVÉLTÁKAKKÓL Ugyancsak Radvánszkynak, átolvasás és sógorával Gerhárt György senatorral leendő szíves közlés végett, még előbbi, t. i. 1707. jan. 29-iki leveléhez mellékelve mutatványt küld érintett verses krónikájából, ítéletökre bízván, hogy érdemes lesz-e azt kinyomatni? Megjegyzi egyszersmind, hogy az 1703., 1704, és 17 05-ik évekről szóló 9 x /2 ívnyi mű »Prologus, H i s t o r i 1 ogus, ZelilogusésEpilogus«-bûl áll, »kész lévén már ezelőtt esztendővel,... s még pro Anno proxime transacto (1706) is continuáltatott volna : ha magam is az actiókban — mint valamelly ideig — forgottam volna, vagy igaz relatiókbúl tudhattam volna a dolgokat, annak igazán folyt rendi szerint.« Yégre említi, hogy közelebbről Bercsényinek is szólott e müvéről : »A Méltóságos Generális Murányban létekor méltóztaték tőllem érdemetlentül kérdeni : ha munkálkodtam-é valamit Murányban ? Kire feleltem : Igenis, Kegyelmes Uram, öreg szemeim s elmém töttek valamelly csekély munkát." A mellékelt mutatvány az 1703-iki eseményekből tartalmaz egy oly epizódot, melyben a szerző, Radvánszky alatt maga is részt vett, û. m. Zólyom vára körűitáborlásának és megvételének történetét, 1 és 1/4 -ed íven, 72 négysoros alexandrin-strophában, bő részletességgel, gondos történelmi hűséggel s hazafias és vallás-erkölcsi iránynyal: de minden költői ér nélkül, bár különben elég folyékony verseléssel írva. Csatoltatik még az »Epilógus«-ból is egy darab: nevezetesen 42 hasonló méretű versszak, — vázolva amaz ünnepélyes hálaadást t melyet a diadalmas fölkelt had, a feladott vár birtokbavétele után, 1703. dec. 10-kén tartott. Mindkettőből, de kivált az előbbi historicus részből nem egy becses üj részlettel s különösen a mai kor fiát élénken érdeklő számos társadalom- és erkölcstörténeti momentummal ismerkedünk meg, — s azért őszintén sajnálnunk kell, hogy Tolvaj? Ferencznek e költői értékkel ugyan nem bíró, ellenben kortörténelmi tekintetben becses munkájából csupán ez a mutatványul kiszemelt 114. versszak maradt meg. A mű kinyomatását ugyanis a bekövetkezett gondteljes idők zavarai gátolhatták meg, s az eredeti fogalmazat is, (mert a mű, Tolvay levele szerint, legalább még 1707. jan. 29-kén csak conceptusban volt meg), utóbb
