Századok – 1874
Zsilinszky Mihály: Fraknói Vilmos: „Magyar Országgyűlési Emlékek” I. kötetének ismertetése 648
BÍRÁLATOK. 651 veszett. A horvátok panaszaik közt említik, hogy sokan vallásuktól is készek elpártolni, mível Ferdinándban csalatkoztak. A tulajdonképeni Magyarországban Ferdinánd 1528. jan. 21-kére hitt össze országgyűlést Budára, bogy a török segítségéhez folyamodott Jánosnak ellentállhasson ; egyúttal bátyjától a császártól, illetőleg a német regensburgi birodalmi gyűléstől, segélybadat kért. Erdély nagy része az ő pártján állott, Perényi vajdasága alatt ; de mivel oda sem küldött elegendő segélyt : az is János kezébe került, és a Zápolya-párti Somlyai Báthory István lett a vajda, 1529. Ekkor már Horvát- és Tótországban is rósz hangulat uralkodott Ferdinánd ügye iránt. Ezalatt János király Szulejman segítségével ura lett az ország nagy részének, úgy, hogy már 1530. febr. 14-kére Budára hívhatta össze az ország rendéit, hol a Ferdinánd elleni hadjáratról és az erre szükségelt költségekről gondoskodott. Most nagy zavar és irtózatos elkeseredés következet be. Egyfelől János szövetkezése a törökkel visszatetszést szült a keresztyéneknél ; másfelől azon tapasztalás, hogy Ferdinánd nem képes megvédeni az országot, csüggedést idézett elő. A köz- és magánviszonyok ziláltak voltak. Május 8-kára Ferdinánd távollétében a nádor hívott össze országgyűlést Pozsonyba, hol keserű kifakadások történtek a király és a német birodalmi rendek ellen, kik a keresztyénségért harczoló Magyarországot magára hagyják pusztúlni. Ünnepélyes követség vitte fel a királyhoz az ily értelmű memorandumot. Hasonlót cselekedtek az erdélyi szászok, és a liorvátok is. A következő 1531. és 1532. években több országgyűlés tartatott, jelesül : Bélaváron, Veszprémben, Székes- Fejérvárott, Zákányon, Kenésén és Berenhid á n, hol a zavarban jobbra-balra kapkodó országos rendek azon tanakodtak : mint lehetne az országban dúló pártharczoknak és átkos szakadásnak véget vetni ? a két uralkodó közűi azt fogadván el egyhangúlag, a ki az országot megvédeni s a nemzet szabadságát fentartani képes leend. A Dunán túli és Duna vidéki többség, úgy látszik, őszintén kívánta, hogy Ferdinánd legyen az egyedüli király : de mivel ö már többszöri ígéretei daczára, sem volt képes az országot megvédeni, el volt határozva arra is
