Századok – 1874
Fekete Alajos: A gyógytan a régi magyaroknál - 380
DR. FEKETE LAJOSTÓL. 381 állhatták kuruzslási szertartásaik, műfogásaik, gyógyeszközeik ? azokat a homályfödte ősidők alig csillámló emlékei közűi kibúvárolni csaknem lehetetlen, a tudomány későn látott hozzá azoknak megmentéséhez, s ránk nézve, fájdalom! elvesztek; a min teljességgel nem lehet csudálkozni, főleg ha meggondoljuk, miként nálunk minden, e pogánykorra utaló művek, emlékek, fejedelmi parancs folytán elégettettek, megsemmisittettek, fej s jószág vesztés büntetése mellett szigorúan megparancsoltatott: »hogy mindenki elhagyja scythiai nemzeti őshitét, s nemzeti pogány szertársait« — ismétlem, senki sem fog csudálkozni, különösen, ha latba vetjük még azt is, mikép krónikairóink, magok is keresztyén papok lévén, véteknek tárták e pogány korra emlékeztető tárgyakról még csak írni is !......... Merő ájtatosságból nem is gondoltak arra, hogy e kegyetlen eljárásukkal a jövendő nemzedéket s tudományosságot minő becses örökségtől fosztják meg, s mily fárasztó munkát hagynak a késő korra, mely e haj dánkor emlékeit, töredékeit ezredéves sírjából fölbolygatva, azt szellőztetni, s a mai tudományosság fáklyájával, megvilágosítani, gondos philosophiai vizsgálat és következtetés útján, bárha csak vázlatokban és töredékesen is,előmutatni törekszik ! A bel- és külföldi krónikákból s egyéb emlékekből, hagyományokból, némely a nép közt jelenkorig fennmaradott babonás szokásokból, végre a nyelvünkben található, vagy jelentőségöket vesztett, elavúlt egyes szavakból, kifejezésekből, mint megannyi nyomokból igyekszem én kimagyarázni, töredékesen felmutatni őskori gyógyászaink gyógymódját; s egy kis elnézésre, türelemre számítok az olvasónál, ha most, midőn nehány tollvonásban ezt megkísérlem, a felmerülendő szavak és kifejezések philosophiai vizsgálata alkalmával az ethymologia sikamlós terére is átlépek, s előre kijelentem, hogy én e részben tudós Ipolyink Magyar Mithologiája után indúltam. Táltosaink és jovasasszonyaink *) gyógycselekvényeit kö*) Ókori kútfőink a táltost = magus, ajovasnöket = pythonissa néven nevezik. A Rátöri L. bibliájában a magus szó táltossal van lefordítva. Túróezy s többek szintén mágussal adják vissza. — A bécsi Codexben Dániel próféta 2-dik és 4-dik fejezetében így
