Századok – 1874

Nagy Iván: Bezzegh György és veje 369

NAÖY IVÁNTÓL.

377

a feladási pontok értelmében Bereg, Trencsény, Zólyom és Hont megyékben szerzett javainak is visszaadását elrendelő mencvéd levéllel láttatván el, haza vonült Zólyom megyébe, Ribár helységbe, melynek átellenében, a Garam túlsó partján, fék - szik Hajnik helység, akkoron a kivégzett Bezzegh György özvegyének és árváinak siralmas lakhelye. Ezeknek jószágaik még mindég el voltak foglalva, sőt a család nőtagjainak ingóságaik, ruha- és fehérneműik is ládákba zárva, a hivatalos elkobzó (confiscator) Borsiczky János pecsétje alatt Beszterczén a kamara épületében hevertek. Es míg egyrészről a kifosztott özvegy évekig riniánkodott könyörgő leveleiben az udvarnál az összes elkobzott birtokok visszaadása ügyében : másrészről árva hajadon leánya Éva szintén kétszer folyamodott saját ruhái, fehérneműi végett a kamarai igazgatósághoz ; azonban hogy végre is mily eredménynyel : arra adataim ezúttal nincsenek. Ily körülmények közepette a lezajlott belháború üldözöttéit a szerencsétlenség közös sorsa szorosabban egymáshoz kapcsolá, és az átszenvedett múltak emlegetése közben sajgó fájdalmaikra csak a kölcsönös vígasztalás hozhatott némi enyhülést, melyre a bánatos Bezzegh családnak kiváló szüksége volt. A ház barátai közé tartozott Srétér János kiválólag, ki a néhai családapának nemcsak jó ismerőse, távoli rokona, de — mondhatni — bajtársa volt. A sűrűbb látogatás és ezenközben a gyakoribb társalgás a család szép és elmés leányával Évával, egy komolyabb szívbeli viszonynak, lyrai hangon szólva : forró szerelemnek gerjesztője lön, melyet viszonzás, és ebből folyólag megkérés, elgyűrűzés követett. Hanem hát a szerencsétleneknek még szerencséjök sem lehet el megpanaszlás nélkül. A kellemes összhangzást némi félreértés — ki tudja, ki által okozva

— megzavará, melynek következtében Sréter jegyesének a váltott gyűrűt — mint lemondása jelét — visszakíildötte. Azonban e rövid szakadást egy pár szerelmes levél hamar helyreállítá;

— és azt hiszem, azoknak rövid bár, de teljes szövegeik az én száraz toliamnál sokkal érdekesebbek, és illetékesebben is tolmácsolják azon hatást, melynek végmegoldása nemsokára az oltárnál végződött.

Bezzegh Éva, bátyja Gábor által, — ki, úgy látszik, a do-