Századok – 1874
Nagy Iván: Bezzegh György és veje 369
370 BEZZEGH GYÖRGY ÉS VE JE. tunk is, kik mégis magok körében mint kiváló nevezetességek, a közügyek fejlődésének és intézésének mozzanataiban tényezők valának, és a kik kiváló műveltségök, tevékenységök és befolyásuk által gyakorta az eseményeknek országosan közreható működésében is tetemes részt vettek. Ilyen szereplő azon két egyén is, kiknek köz és magán életéből néhány vonást tartalmaz ez igénytelen vázlatom. A Bezzegh nemzetség úgynevezett armalista család volt, melynek czimeres nemes-levelét Bezzegh Izrael és testvérei János, Izsák és Mât y ás, sógoraikkal, Urbányi Andrással és Herlich Fülöppel ül. Ferdinánd királytól Pozsonyban 1647. évi junius 3-án kapták és azt először Zólyom vármegyének 1651. évi mart. 30-án Zólyomban tartott közgyűlésén hirdetteték ki. E kihirdetés mutatja, hogy a család ekkor Zólyom megyéhez tartotta magát — mai műszóval élve — illetékesnek. A nevezett szerzők egyikének fia volt Bezzegh György, kiről szólam akarok. Vallására nézve az ágostai evang. egyház hive, mint akkor kivált a felsőbb megyék nemességének legnagyobb része. Készültsége — a törvényes pályát értve — jól és teljesen bevégzett volt. írása gyönyörű és eleven ; betűinek kerekded, szabatos és határozott — mondhatni aczélmetszetű finomsága nemcsak gyakorlott kézre mutatnak, de sejtetik a finom Ízlés emberét is. Az irály — a franczia ismert mondat szerint — jellemzi az egyént, és Bezzeghnél e részben is a következtetés csak az ő előnyére üthetett ki. Irálya világos, szabatos és férfias volt. Egyébiránt e kellékek elvállalt pályájára szükségesek is valának, mert Bezzegh a megyei jegyzőség akkoron terhes hivatalára készült. A megyei jegyzői hivatal azon idétt, s még soká azután is, a megyei közigazgatásnak tengelye, mondhatni lelke volt. Mig a többi hivatal általában választás útján a megyei nemesség köréből töltetett be : a terhes és több oldalú ismeretet igénylő jegyzőségre fogadás (itt-ott ajánlat és főispáni kinevezés) által történt a jó vélelmű egyének behelyezése. És a jegyzőségnél gyakorlat szerint nem tekintetett szükséges kelléknek, hogy a megfogadott egyén azon megyebeli nemességhez vagy épen annak
