Századok – 1874
Botka Tivadar: Adalékok a visegrádi merénylet történetéhez II. 229
BOTKA TIVADARTÓL. 233 sabb voltuknál fogva szembetűnő volt Visegrádnak azokhoz képesti hátránya, ha csak azt nem fogadjuk el magyarázatul, hogy Károly vagy különcz volt, vagy mindennek mindenben ellenkezőjét akarta, min az Árpádok nyomai látszottak, hogy így a régi és új rendszer közé választó vonalt húzva, annál biztosabban intézhesse kényúri uralkodását. Vele az udvari környezethez tartozók is átköltöztek oda : a cancellárok (talán váltva) a hozzájok valókkal és a királyi megbízottakkal, kiknek neve és megbízatásuk a királyi adományok és okiratok fején vagy pecsét alatt ily záradékkal : »relatio Magistri N . . .« volt jelelve, továbbá a belső szolgálatot intéző zászlós urak, a királyi törvényszék és tanács tagjai, élükön az országbíróval, ki akképpen ott állandóan szükséges volt, mint a nádor a vármegyékben, és ha ott nem gyülésezett, akkor Budán, vagy saját várában ; különösen pedig a Drugettek és azok nádori helyettesei Vizsolyt (Abaújban, — a Károlyi Biblia nyomdahelyét) szerették meg, lionnét ez időben számtalan kiadványok keltezve fennmaradtak. Az iménti udvari környezethez még számítandók a királyi testőrök, kikkel a merénylet érthetőbb volta miatt tüzetesen kell megismerkednünk. A királyi ajtónállók nyomai már Kálmán király korában jönnek elő, és Istvánffy bizonyára okmányos útbaigazításból a nógrádmeg) ei Kagy-Oroszi Oroszokról jegyzetté fel, hogy kiváltságaik fejében és mint a hívek leghívebbjei a királyok ajtait őrizték. Minthogy azonban a Nógrádság általában a nemzeti Chák pártnak legkitartóbb jutalékát adta, és e miatt Károly király büntető keze kiválóan rájok nehezedett : feltehető, hogy a király a visegrádi palota ajtaihoz a Nagy-Orosziakat nehezen eresztette, de nincs is ez időbeli kútforrásokban sehol nyoma a nógrádi Orosz utódok ilyetén szolgálatuknak Visegrádon. — Különben nagyon természetes, hogy mivel Károly fegyver és háborúk közt töltötte életét, udvarában és személye körül nem hiányozhattak hemzsegő hadi emberek. De ettől elvonva, a visegrádi udvarban oly rendes királyi testőrség is létezett »aulae regiae milites« czim alatt, kik, mondhatnám, a mostani kamarások előképei valának ; ezeknél alsóbb fokúak, de szintén az udvar különböző szolgálatjára, s így az ajtónállóságra is alkalmaztat-
