Századok – 1873
Pauler Gyula: Az „Acta conjurationem Bani Petri a Zrínio et Com. Fr. Frangepani illustrantia” czímű Račky-féle okmánytár ismertetése 634
640 KÖNYVISMERTETÉSEK, Zrínyi-Nádasdy-féle összeesküvés majdnem egészen ismeretlen részletét képezi honi történelmünknek, melyet pedig fel lehet, és fontosságánál fogva fel is kell deríteni. Nincs kétség ugyan, hogy sokkal fontosabb kérdései is vannak történetünknek, melyek nincsenek még megoldva, mint az, hogy mikép veszett össze Zrínyi Nádasdyval ? mi bírta rá a bánt, hogy az országbírót feladja ? és miképen, kik által fogatott el Stahremberg a lazaji várban ? de e kérdések vagy olyanok, hogy soha sem fognak megfejtetni, mert hiányoznak forrásaink, vagy legalább általánosságban, legfőbb körvonalakban ismeretesek, és csak a részletekre nézve tapogatózunk a sötétben. A Wesselényi-Zrínyi-féle összeesküvés azonban — mely megnyitotta a több mint 40 éves magyar szabadságharczot I. Lipót és I. József ellen, mely harczban a középkori Magyarország ugyan elbukott, de a magyar nemzet, a magyar államiság »megfogyva bár, de törve nem«, megmaradt — főbb vonalaira nézve sincs még irodalmunkban tisztába hozva ; úgy, hogy ha egyes reá vonatkozó adatot találunk : annak értékét, helyét, jelentőségét megítélni még tudósainknak is vajmi nehéz dolog ! Minden adat tehát, mely ezen homály felderítésére szolgál, nagy fontossággal bír: jelen gyűjteményben pedig az olvasó 648 darab okmányt vesz, melyek történetirodalmunk előtt legnagyobbrészt ismeretlen dolgokat tartalmaznak. A gyűjteményben kiadott okmányok közül 349 a bécsi állami titkos levéltárból való, hol vastag fasciculusban őriztetnek Zrínyi, Nádasdy és Frangepán perének iratai, a velők kapcsolatos okmányokkal. A másolást itt maga Raéky kezdte meg, később a munka Kostrencic Iván, tiatal szláv tudós és udvari könyvtári tisztnek — ki ugyancsak e periratok mellől harmadéve Frangepán horvát költeményeit kiadá — felügyelete alatt folyt. Kisebb parancsok, utasítások kivonatilag, horvátúl közöltetnek : a többi többnyire német okmány eredeti nyelvén, egész kiterjedésben. Legnagyobb résziik 1670 és 167l-re vonatkozik ; meg vannak köztük Zrínyi és Frangepán vallomásai, az ellenök intézett keresetek, ellenbeszédök,— melyek közül a Zrínyié, saját műve, deák, de tele magyarismusokkal s igy kezdődik : »In communi Ungarorum proverbio dicitur, difficile esseeferrea clava novacu-