Századok – 1873

Pauler Gyula: Comte Ágost s a történelem - 462

PAULER GYULÁTÓL. 473 Három kitűnő elme fejté ki ez irányt : Hobbes, Spinoza és a franczia Bayle, ki csak Hollandiában lelt tért szabadabb munkálkodásra. Azonban Spinoza homályos, elvont gondolkodó volt. Bayle sokfelé és czéltalanúl támadott, Hobbest kell tehát »e forradalmi bölcselet« atyjának tekintenünk. E bölcselet máinem maradt a theologia keretén belül. Hadat üzent a kereszténységnek ; a metaphysicai »természet« fogalmával helyettesítő istent, s az önzést állítá fel az emberi cselekvények főrugójának. Ez elmélet a tlieologiai felfogásból folyt, mely szintén az önzés egy nemét teremté, midőn a hivő legfontosabb feladatának saját lelki üdvét tűnteté fel, mely előtt mindennek háttérbe kell szorulni. Az új bölcselet csak az emberi önzés czélját változtatta meg, de azzal — szerencsétlenül — ama korlátot is lerontá, melyet a papi bölcseség fölállított az ember legnyersebb vágyainak fékezésére az által, hogy a tlieologiai önzést — lia szabad e szóval élni — ellenkezésbe hozta az emberben lakó állati önzéssel és igy annak korlátlan kitöréseit igen üdvösen mérsékelte. *') Az új bölcselet Erancziaországban érte el virágzásának tetőfokát. Első korszaka a XVIII. század közepéig deista volt. Megtámadta a kereszténységet, a középkor szellemi hatalmát ; az atheismusig ment, de nem bántotta a világi hatalmat. Második korszakában azonban már politikai irányúvá lett. Mit Voltaire meg nem tett,megtette Rousseau,ki ismét a deismusra hajlott, de a létező társadalmat annyira megtámadta, hogy már nem is a köztársaságnál, hanem az úgynevezett természeti állapotnál állott meg, s az emberi összes civilisatió hasznát kétségbe vonta. Ekkor született a szellemdús Helvetius ama nevezetes tévelye, hogy az emberek értelmi tehetségei szükségképen egyenlők. E tévely Locke és Hobbes elméletén sarkalt, mely szerint az értelmi fejlettség is a kiilérzékek tevékenységétől függ, már pedig ezekre nézve az emberek — legalább legnagyobb részt — egyenlők ; hogy azonban oly móhon felkapták, azt annak köszönhető hogy mintegy alapot nyújtott az akkori negativ irány aspiratióinakés azok teljes kifejlődésére okvetlenül szükséges volt. I. h. 499. és kk. 11.