Századok – 1873

Géresi Kálmán: Tamás-Várallya és Vatafalva 439

TÁRCZA. 439 Orthmayr Tivadar, Pauer János, Pauler Gyula, Pesty Frigyes, Piry Czirje'k, Révész Imre, Rómer Flóris, Rónay Jáczint, Supala Ferencz, Szabó Károly, Szalay Ágoston, Szilágyi Sándor, Tanárky Gedeon, Tárkányi Béla, Thaly Kálmán, Toldy Ferencz, Torma Károly, Véghely Dezső, Wenzel Gusztáv. = 50: A választási eredmény kihirdetése után a köz- és választmányi ülés berekesztetett. — Tamás-Váralja és Vatafalva. A »Hon« ezévi 102-dik számában, a tárczában egy történelmi értekezés jelent meg ezen czím alatt : »A Vatha leveretésének színhelye.« Ráthonyi Lajostól. Minthogy ez értekezés a Történelmi Társulat legutóbbi gyűlésén is felolvastatott,1) nem lehet egészen hallgatással mellőzni. Átalában szükségesnek tartom kifogást emelni az olyan történelmi bizonyítás ellen, mely történelmi tényeket bizonyosaknak lát és bizonyítani akar, csupán néphagyomány és némely helység- vagy személynevek alapján. Egyik nagy hiánya a történelem ilyetén kezelésének, hogy az író lelkében a néphagyomány és regék által felköltött képzelem kiirthatatlanúl praedominans marad. Keresi ugyan a valóságos történelmi bizonyítékokat is, de csak azért és annyiban, a mennyiben azok —- kiválogatva és néha kissé erőltetve is — képzelme játékának további tápot nyújtanak. Aligha csalódom, midőn a magyar történetírás legnagyobb aberratióit azoknak tulajdonítom, kiket működésükben a túlbuzgó hazafiság és a képzelem vezetett tévútra. A képzelem által helytelenül csoportosított történelmi és néphagyományi adatok halmaza gyakran valótlan világításba helyezi a tényeket és alakokat, úgy, hogy a figyelmesebb vizsgálatnak nem egyszer egészen újból kellett azokat reconstruálni. Épen nem azt akarom mondani, hogy a hely- és személynevekből való következtetést, a néphagyomány figyelembevételét a történelmi tárgyalásnál egészen elvetendőnek tartom. A néphagyomány egy neme a népköltészetnek, árnyékként tapad a nemzeti történelem legdrámaibb mozzanataihoz, legfeltűnőbb alakjaihoz, ítélete vagy inkább tapintata nem ritkán nagyban helyes is. De természeténél fogva költői, és a mi fő, idő folytán változásoknak, sőt természetszerű fejlődésnek van alál) Nem olvastatott fel, sőt bírálatra adatott ki, miután kéziratban beküldetett volt ; és a bírálat elítélte. S z e r k. 30*