Századok – 1873

Deák Farkas: Barcsay Ákos levelezése idősb gr. Csáky Istvánnal 1659-1660 407

424 BARC8AY LEVELEZÉSE CSÁKYVAL. adását kívánta, s azzal menti magát, hogy akkor ott a török táborban lévén, másként nem tehetett, kéz alatt pedig azt üzente hogy ha tudják, tartsák magukat. Várad elveszése körül eddig elö nem fordult a Barcsay neve, az itt közlendő levél (másolat) azonban első pillanatra a legsúlyosabb vádat emeli ellene. A rövid levél tartalma ez : »Acatius Barcsay etc. Generosi etc. Salutem etc. Kegyelmetek levelét vévén, írását megértettük ; mi mégis kegyelmetekhez való indulatunktól viseltetvén, intjük kegyelmeteket : ne vesse vakmerőségre magát, folyamodjék hatalmas császárnak kegyelmességéhez, ez hatalmas nemzetség ellen ne opponálja magát, még most vagyon idei, hogy Ali pasa ő Nga előtt kegyelmet talál mind magoknak, javaiknak s jószáginak, még szegény Erdélynek is használ, — de ha fegyverrel veszik meg, késő akkor az kegyelem kérés ; mert még most is anyira neheztel Ali pasa ő Nga, hogy írni is kegyelmeteknek nem akara, valóban nagy fenyegetődzéssel van kegyelmetek ellen ; immár kegyelmetek jól gondolkodjék, cselekedjék azt, az mit jobbnak talál ; ne veszítse magát, adja meg hatalmas császárnak az várat ; az mint tegnapelőtt az vezér ő Nagysága kegyelmességét Ígérte kegyelmetekhez, most is abban meg nem fogyatkozik. Quibus de certo gratiose propensi manemus. Datum in Castris turchor, (?) die 17 mensis Julii anno dmni 1660. Achatius Barcsay mpr.« Nem kárhoztathatjuk Barcsayt minden irgalom nélkül, mert hisz úgyszólva fogoly volt a török táborában ; de a kivel ilyen leveleket iratnak, —valami erős önállósággal nem dicsekedhetik. E felhívó levélre a válasz így hangzott: »Tegnap nekünk íratott Ngod méltóságos levelét elvettük azon órában ; hogy, Kegyelmes Urunk, magunk oltalmáért opponálni kényszeríttettünk az vezér hadainak, azzal kéntelenek voltunk, holott az természet csak egy férgecskében is beleoltotta az maga oltalmazását, »Mi, Kegyelmes Uram, elhiszszük, kész volna az vezér minékünk hitlevelet adni Váradért, de Ngod kegyelmesen megbocsásson, nem azért ragaszkodtak volt az mi boldogemlékezetü eleink hatalmas császárok fényes köntöséhez, hogy végképen így