Századok – 1873

Deák Farkas: Barcsay Ákos levelezése idősb gr. Csáky Istvánnal 1659-1660 407

DEÁK FARKASTÓL. 423 ban, a németeknél Bécsben s a török nagyvezérnél Temesvárit ugyanazon buzgólkodással előmozdíthassa. Mindenhol kért, kényszerített, rábeszélt, mindenütt lelkesen, bennsőséggel, sokhelytt sikerrel ; írt minden irányban, s a töröknek tetsző dolgokat ép oly lelkesültséggel fogalmazta, mint a mennyire a jezsuiták behozataláról készített sBarcsayhoz küldött tervezetével Csáky s a több cath. urak jóakaratát kiérdemelte. 0 csak Barcsayt s az ő ügyének diadalát tartotta szem előtt, minden egyéb dolog csak másodrendű s úgyszólva csak eszköz volt előtte. Kész sok veszélylyel járó utazásokra, hideget, éhséget, üldözést szenvedni, ellenséges indulatú s országos rablóktól hemzsegő vidékeken áthatolni, csak hogy ura ügyét előmozdítsa : míg végre e napjainkban oly ritka hűségének és ragaszkodásának megadta árát búfeje, mert urának tragicai sorsában is osztozott s a végperczekben is vele együttpusztúló társa volt. Ezen fennemlített levél is, referálván a bécsi viszonyokról, így végződik: »Úgy vagyon bizonynyal, hogy sokat kellene még erről Nagyságoddal beszélnem, mert csak tanálhassuk fel módját az Ngodhoz való menetelemnek : én semmi sanyarúságot felvenni nem neheztelek, csak szintén életben láthassam Ngodat. Az vezér ő Nga mondá ugyan ez napokban, hogy mint légyen az menetel ? de az is még késedelmezik, látom. Ha pedig nem lehet, várjunk Istentől és az időtől, elhivén már Ngod, hogy onnétfelül semmi bizodalma nem lehet R. ') uramnak. Adjon Isten, Kegyelmes Uram, hamar időn láthassam Ngodat jó egészségben.« 21. Hányszor írta Barcsay Csákynak és másoknak, hogy ő ilyen-olyan tiszta magyar és keresztyén, hányszor tagadta, hogy a töröknek akár szívből való híve, akár rabszolgája lenne, s akarom hinni, hogy voltak órái az önmagábaszállásnak, midőn szíve vérzett s egész lénye felháborodott ez elodázhatlan gondolatra, hogy ő már nem is igaz magyar, lianem török rabszolga ! Már föntebb maga mondta, hogy leveleket írt volt a Karán-sebesi és lugosi őrségnek, melyben azoktól e véghelyek fel') II. Rákóczi György. 29*