Századok – 1873
Deák Farkas: Barcsay Ákos levelezése idősb gr. Csáky Istvánnal 1659-1660 407
...DEÁK FARKASTÓL. 413 némű erős obligatoriát kívántak tőlünk, de reá nem mentünk. Fejedelemségre való beindúlásunkkor feles hadat akart a fővezér mellénk adni, azt is eljönni nem engedtük, ne legyen az fegyvernek félelme az ország statusin. Összegyűlvén ő kegyelmök, véle megkínáltuk, valakit akarnak, válaszszanak, minket nem respectálván, de az rettenetes romlás tanítván meg ő kegyelmeket, az porta rendelését megváltoztatni nem akarták. Midőn fejedelmi tisztünkre hitünket ő kegyelmeknek letettük és ő kegyelmök is hasonlókép nekünk, mindkét részről oly conditioval lett, hogy ha az fényes porta kegyelmében veszi az méltóságos fejedelmet ő Ngát, az ország szabadságát helyre állatván, az ő Nga hűségére redeálni készek leszünk. Nem láthatjuk azért : csak legkissebbik dologban is meg nem feleltünk volna ez aránt ő Ngához való szeretetünknek. Az jezsuiták kiűzetésével az mint vádoltatunk, elébbi állapotunkban privatus ember lévén, lia akartuk volna is, véghez nem vihettük volna, noha nem mindennél alacsonyabbak; de nállunknál feljebb való rendek is lévén ez hazában, az ország az mit végezett, abban sem pro, sem contra nem voltunk. Ha azt irnók szerzetesekre nézve, szeretjük ő.kigyelmeket : hazug embernek ítéltetnénk, mindazáltal személyükben, liizelkedés nélkül irjuk, nem gyűlöljük, inkább akarnók ugyan, ha mindnyájan egy valláson volnánk ez hazában, de ha Istennek ő felségének különben tetszett : tegyenek bizonyságot ez országban levő páterek és kgyltek ecclesiái, ha tőllünk injuriáltattanak-e ? Isten oltalmazzon attól bennünket, legkisebbiket is megbántani igyekezzünk, sőt a miben megbántódásukat értjük, megorvoslani igyekezzük. Mindezeket akarók mint igaz magyar igaz magyarnak megjelenteni, nem az végre, hogy római császártól ő Felségétől avagy kegyelmetektől segítséget solicitálnánk, hanem mint keresztyéneknek jóakaratját, nem tagadjuk, szívből kívánjuk, ha kívántatik igaz keresztyénségünket megmutatni: készek vagyunk. Római császár ő Felsége, ha veszi, kedve kereső szolgái leszünk, ellene nem vétünk, sőt szolgálni igyekezünk, kit is nem szóval, valósággal megbizonyítunk, kegyelmeteknek is igaz szívvel kedveskedő atyjafiai lenni igyekezünk, távoztatni akarjuk csak azt : ne szolgáltassék az erdélyi állapotoknak alkalmatosságával az