Századok – 1873

Frankl Vilmos: Berger Illés magy. kir. historiographus 373

FRANKI, VILMOSTÓL. 377 II. Ezen előzmények után Berger úgy hitte, hogy elég nagy érdemeket és elég hatalmas pártfogókat szerzett magának arra, hogy a magyar királyi udvar h i s t o r i o g r a p h u s án a k állására igényt tarthasson. Ezen hivatal, melyet 500 forint évi fizetéssel, a XYI. század második feléhen nagynevű írók: Zsámboki J ános és Brutus J á n o s bírtak, az utóbbinak 1592 május 16-án bekövetkezett halála óta üresedésben volt. Berger 1603 elején nyújtotta be folyamodását Rudolf királyhoz. Ez február 26-án meghagyta a pozsonyi magyar kamara elnökének és tanácsosainak, hogy Bergert magok elé idézzék, megvizsgálják és jelentést tegyenek az iránt, vájjon bír-e a kellő képességgel és tudománynyal. Ugyanis a kamara hatásköre a XVI. és XVII. században nem szorítkozott az ország pénzügyeinek igazgatására, kiterjeszkedett az mindarra, mi bármily tekintetben a pénzügygyei vonatkozásban állott. Nem lehet tehát meglepő, hogy miután a királyi történetíró fizetését a pozsonyi kamaránál szokta nyerni, ezen pénzügyi hatóság lett megbízva itélni a folyamodó tudományos qualificatiójáról. És a szegény történésznek meg kellett jelenni a kamarai urak előtt. Ezek hatalmas állásuk tudatában kicsinylő elbizakodottsággal fogadták és komoly vizsgálatnak vetették alá. Az eredmény nem volt kedvező. A kamara úgyszólván megvetőleg nyilatkozik róla. »Midőn őt — így szól a jelentés — vizsgálni kezdenők, alig hallottunk szájából két-három szót, s alig tekintettük át az ő felségéhez intézett folyamodványát : meggyőződtünk, hogy nélkülözi azon alapos tudományosságot és kitűnő ismereteket, melyek szükségesek volnának, hogy ő felségének dicsőséges tetteit, fényes diadalait kellően leírhassa.«1) ') »Perieulum facturi, quid ingenii, doctrinae, et eruditionis in hominc esset, et utrum obeundo illo muneri satis aptus idoneusque videretur, cundem in praesentiam nostram acceisiri cuvavimus. Quem cum examinare coepissemus, vei ex duobus aut tribus verbis coram prolatis, adeoque ex porrccto Suae Majestati libello ejus supplici, baud obscure comperimus, cum non usque adco solida eruditionc, doetrinaeque prao-