Századok – 1873

Thaly Kálmán: II. Rákóczi Ferencz kora a gr. Csákyak Szepes vármegye és a b. Palocsay-család levéltárában - 9

28 RÁKÓCZI KOKA SZEPESI LEVÉLTÁRAKBAN". sárnap látogatni Károlyba jövért, beszéd közben roszalta a kurucz raboknak Szatmárra beküldését; jobb lett volna — úgymond — inkább, „tetettem volna szalasztást rajtok." Azután próbálgatott s ijesztgetett mindenképen : Károly várával mit akarok '? alattomban szolgáimat s a katona-rendeket csalogatta, s tőlem uram „kardját, tarsolyát, nyári pánczélingét, puskáját kérte kölcsön." Látván, hogy nem jó helyen jár elméje, — rövideden kiadtam rajta, ő is azt monda aztán, hogy bémegy Szatmárra. S íme, „ma már mintegy száz lovassal idejött, ideizenvén, hogy : itt van igaz kurucz M e 1 y k P á 1 ! — Azért, mint kuruczot, ágyúval köszöntötték." Bort és élést kívánt a Fejedelem hadai számára,— nem adtunk,mire felboszankodván, úgy irta embertelen levelét, melynek párját commendáns (Löwenburg) uramnak beküldöttem. „isten őrzött, hogy mindnyájan kurucz kézre nem játszott a múltkor. — Azok is, kik innét kuruczokká lettek, mind az ö istentelen csalogatási miá lettek. Ma pedig majdan estig szeleskedett itten, izengetett, hogy addig el nem mégyen, míg meg nem vészi, nyargalódzott, elég port, golyóbist kelle miatta vesztegetni. Az Karaszna-közi nemesség vélle vagyon, kit erővel, kit csalárdsággal vitt el. . . . Már csak attúl félek, az több kuruczokat is annálinkább ellenem gyújtja, mi kevés barmaim megmaradtanak is, azokat is elhajtja, éget, pusztít az mit tanál.... Mindenem így prédára kel, az mint fenyegetődznek, kiben kétség sem lehet. Valóban megesik nekem az Uram ö Kglme nagy vitézsége, — kire sem hívatalja, sem kötelessége nem kínszerítette, hogy vármegyéjébül annyira kimenjen ; azért kell nekem minden külső javaimtúl megfosztatnom, kit más, ö Felsége híveivel nem cselekesznek." (Er.) 28. sz. Milith Pál, Károly, 25. July, 1703. Károlyi Sándornénak. Az előbbiben említett „embertelen levél", melyben Károlyinénak, „mint hajdani jóakaró komámasszonnak" ingerülten és helylyel-közzel drasticus humorral írja a kuruczczá lett Melith báró: „Csudálkozom, hogy Kglmed mégis ösztön ellen rugódozik, és nem szánja mezőbéli sok szép majorságit, holott igen kevés kárral meghódolhatna Kglmed. Én várat venni nem jöttem : mert nemcsak i 11 y e n szarkafészek alá akarom conserválnom magamot, — hanem Olyüs