Századok – 1872

Supala Ferencz: A „Rad” XVII-ik kötetének ismertetése 181

188 TÁRCZA.. Foltínyi János v. tag. Szerző, mint heraldicus, az országgyűlési czímerészeti bizottság múlt füzetünkben közlött javaslatára tesz észrevételeket, melyeknek némelyike tagadhatlanúl igen figyelemre méltó érveken alapúi, s általában az egészen az a szakjártasság ömlik el, a mit Ivánfiról, mint két rendbeli pályadíjt nyert czímertani mü szerzőjéről önkényt föltételezünk. De viszont vannak oly állításai, melyeket oly heraldicai tekintélyek, mint b. Nyáry Albert és Nagy Iván nem hagyhattak szó nélkül. Ennélfogva különösen e két tagtárs részéről tüzetes és igen érdekes eszmecsere fejtetett ki. Megállapodás végre a titkár indítványára abban történt, hogy a Történelmi Társulat most is, és ezentúl is ragaszkodik a saját czímerészeti bizottsága jelentése alapján a képviselőházhoz beadott javaslatához, melyben nem a mellékországok czímereinek fölvételéről, hanem a szoros értelemben vett Magyarország czímere szabatos használatának meghatározásáról és elrendeléséről van szó. Különben Ivánfi értekezését a választmány többsége tanúlságosnak véli a „Századok"-ban mint szakközlönyben, kiadni, — ennek hasábjait azonban ellenészrevételek számára is nyitva tartván. Kiváló nyomatékú volt Nyáry azon észrevétele, hogy addig, míg a külföld államai czimerük egyszerűsítésén törekednek : a mi országos bizottságunk és Ivánfi a társországok, sőt a parányi Fiúménak is czímerei fölvétele által még complicálni akarják a dolgot ; holott eddig is azért nem mehetett át kellőleg a nép vérébe az ország jelvénye, mert már magában is kissé complicált, úgy hogy húszféleképen is festik ; hát ha még úgy megsokasítjuk : alig lesz, ki szabatosan kiábrázolni tudja. S aztán a nyolez pólyában úgyis benne van a magyar állam czímere, mely alá a többi tartományok is tartoznak. Épen ez utóbbi állítás élő támogatásáúl vont elő zsebéből D o -boczky Ignácz v. tag, kitűnő éremismerőnk, egy 1366-iki, eddig alig ismert havaselvi ezüstérmet, melyet László vajda veretett ; az érem pajzsában elül látható Magyarországnak, mint Transalpina fennhatalmi államának nyolez pólyája. A vért másik oldala üres. Végül még Nagy Iván mutatott be egy, a múlt század elejéről való curiosumot. Ez egy díszesen festett és irt s bíborba kötött diploma, a görög eredetű pesti Lika, magyarosan Farkas- család részére ; e diploma erejével ennek, egy Lascaris, állítólag Paleolog-utód, a Szent-György lovagrend nagymestere által a byzanti nemesség adomá-