Századok – 1872

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 67

BOTKA TIVADARTÓL. 73 ősének Nyék nevü falu adományoztatott. A bírák azt minden gyanútól mentnek és hitelesnek találván, fölemelkedtek székeikről és mélyen meghajtották magukat a nagybecsű ereklye előtt, megnyugtatván az elömutatót, hogy nemessége az ország első családjaiéval vetekedik ; pedig Fejér Diplom. Codexéböl tudjuk, hogy az adományozó király nem az első, hanem az e néven harmadik királyunk volt. ') Ezen kegyeletes cultusnak kifolyása azon, az ország majd minden részeiben a köznépnél lábra kapott hagyomány is, mely szerint minden régibb alakú templomot tízent-István müvének vall, holott a régészet kétségtelen érvekkel megmutatta, hogy azon időből egyetlen egy sem maradt reánk az egész országban. 2) Még a boldogúlt Pray is meghatottan említi az esztergomi lakosságnak az ottani vár bizonyos romjaihoz kötött olyatén hagyományát, hogy ott látta az első király a napvilágot, de minek semmi más alapja nincs, mint a mit a nemzet keblében meggyökerezett kegyeletes cultusnak mondottam. 3) Ezzel az elhagyott fonalat ismét kezünkbe véve, visszatérünk II. András korszakához. A miért a megyét akkor félteni lehetett, az általános rosz kormányzaton kívül, különösen az is volt, hogy a megye első és legkiterjedtebb foglalkozású tisztviselője, a főispán, királyi hivatalnok volt nem csak, hanem ö nevezte ki maga helyettesét is, az udvárbírót, ö a vám- és adószedőket, a dézma- és pénzváltsági ellenőröket, a hirdetőket és peres végrehajtásokra a pristaldokat, szóval az egész megyei tisztikartkikről tehát nem tehetni föl, hogy az önkormányzat érdekeinek odaadással fognak szolgálni. Ilyen egyoldalúság Szegedy J. Tyrocinium 11. 1'. 115. Fejér Cod. Dipl. II. Tom. 171. és 173. Tom. V. vol. 3. 253. hol IV. Lászlónak Szent-Istvánt a kérdéses okmány kiadójául tevő átirata olvasható. 2) Arehaeologiai Közlemények l. k. 35. 1. Ipolyinak és a *) alatt Eitelberger tanárnak tudósításai. 3) Praynak ezen szóhagyományról válamely munkájában tett tudósításáról jól emlékezem, de jegyzeteim közt ezúttal nem találhattam föl. Hanem valóságát magam is, mint a jelen század második tizedében a helyszínén többször megfordult tanonez bizonyíthatom. 4) Notitia Veteris Comitatuum Constitutionis ezímü munkámban.