Századok – 1872

Lehoczky Tivadar: Babonaság s kuruzslás a XVII-ik században 649

'TÁRCZA. 655 kötelességemül, igaz, hogy itt-ott, hol alkalom nyilt, el nem mulasztot­tam ,de újdonsága miatt régészeti feladatomúlnem tekintettem. Ha a gáncsot1 ) azért érdemlettem, mivel teendőim határin belül maradtam, elnyögöm, valamint azt is, hogy a barbár és római régiségek földerítésében talán nem épen szerencsétlenül fáradoztam. Ezért, igaz, idővel nagyobb elismeréssel leend a tudományos világ, mert épen oly mezőre léptem, mely meglehetősen parlagon hevert, és melynek mívelése több fáradságba került, mint a levéltárakban található iromá­nyok kutatása.2 ) Véleményem szerint magyarkori régiségek tanúlmányozása a barbárkori és római korszakok kellő méltánylása nélkül csak úgy fog levegőben függni és gyökerétől fosztott gyümölcstelen tuskóvá száradni, mint őstörténelmi kutatásink, ha egyedül a hunok mesés eredeténél kezdenők meg a tanúlmányozásokat. Ha, mint szerkesztő úr állítja, de bizonyítani alig képes, a magyar­kori régiségeket csakugyan elhanyagoltam volna3 ), ez bizonyára nem érdektelenségből és hazafiság hiányából eredt ; én ezt magam is szintén oly nagy hibának tartom, mint ez egyik szaknak mások rovására való túlságos emelését. A hibát helyreütni az Archaeologiai bizottság teen­dője, melynek határozni keilend, hogy Magyarországban a r é g é­szeti szak 1711-ig terjed. RÓMER FLORIS. édes kevés lesz az, a mi specialis magyar: mert a harczos idők viszontagságai azon messze korból csak nagyon csekélyszámú hazai ingó emléket kíméltek meg. És a XVI., XVII-dik századokat szabad-e egyszerűen elmellőznünk ? Nálunk a culturviszonyok lassabban és ké­sőbben fejlődhettek mint a nyugoti államokban, nekünk más határidők kellenek! Szerk. 1) Nem gáncs, — Isten mentsen, csak jóakaratú szelid figyel­meztetés. Szerk. 2) Kereken tagadjuk. Tessék esak pl. a Zsigmond korabeli ku­szált pókláb-betüket, I. Ferdinánd, I. Rákóczi György, gr. Pekry Lö­rincz, Forgách Simon sajátkezű leveleit, vagy Berényi Ferencz rette­netes irású naplóját olvasni, Klement, Jablonszky, Brenner stb. tit­kos jegyekben irt diplomatiai jegyzékeit dechiffre-írozni, — s ki­tűnik, mi könnyebb, — ez-é, vagy korsókat vásárolni Iglón, lovagszobro­kat nézni Markusfalván ! Szerk. 3) Ezt sohasem állítottam, csupán azt, hogy az „Arch. Értesítő" ezeknél az őskori, de különösen a római régiségekkel sokkal sűrűbben foglalkozott. Tessék átlapozni ezen folyóiratot, nines-e igazam ? Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom