Századok – 1872

Lehoczky Tivadar: Babonaság s kuruzslás a XVII-ik században 649

654 TÁ1.CZA. Azt, vájjon foglalkoztam-e működésem alatt eléggé a középkori, főleg magyar szempontból érdekes régészettel, máskor számokkal be akarom bizonyítani, mert ha csak a 6 kötet tárgymutatóit összevonom, ki fog tűnni : helyes arányban osztottam-e fel a tárgyakat.1

) Az idézett sorokban némi vádat látok, melyet már ismételve nem támaszt ellenem a szerkesztőség, ha fontolóra veszi, miszerint nem történelmi, vagy kiválólag művelődés történeti folyóirat szerkesztésével bízott meg az Akadémia, hanem régészeti lappal, melynek köre az akadémiai ügyrend 46. §-ában igy van meghatározva : „E bizottság (t. i. az archaeologiai) figyelmének tárgyai a hazában létező és feltalálható minden ó- és középkori régiségtani becsű műmaradványok, legyenek azok magyar vagy nem m a g y a r eredetűek.2) Utóbb különöseu kiemeltetnek a mesterséges halmok (kunhalmok.)" Hogy szerkesztő úr a középkort a XVIII-dik század 2-dik tizedéig akarja kiterjeszteni, miszerint az általa speciálitásúl kitűzött és oly hévvel és fáradozással tanúlmányozott kurucz-szakot is magába foglalja : természetesnek találom3

), de mivel ezt megbízóim nem tevék szorosb J) Mi korántsem arról szóltunk, mennyit foglalkozott a középkori magyar régiségekkel igen tisztelt tagtársunk Rómer F 1 ó r i s úr — ki iránti nagyrabecsülésünket idézett czikkünk elején is, valamint másszor számtalanszor, eléggé hangsúlyoztuk — az ő irodalmi működése alatt; de arról, hogy mennyit foglalkozott azokkal az „Areh. Érte- i sítő," midőn ő szerkesztette, — s ez nagy különbség. Qui bene distinguit, etc. Szerk. 2) íme, itt is első helyre van a magyar téve, s mi csak ezt óhajtjuk és óhajtottuk volna ; de vegye elő bárki a különben igen becses „Arch. Értesítő" eddigi folyamait, s látni fogja, hogy bizony a n e m magyar (barbár s római) régiségekről szóló közlemények a nemzetiek fölött nagyon is túlnyomók azokban. Szerk. s) Mi meg nem ily egyéni szempontból — mely legfölebb magyarázat, de nem érv — találjuk azt természetesnek, hanem azon okozataiban mélyre ható történelmi tény szempontjából, hogy az eredeti, ősrégi magyar erkölcsi és családi élet s társadalmi szokások, nemzeti viselet a szatmári béke után bekövetkezett hanyatlás korszakában változott át lényegesen, a nyugoti cultura és divat hatása alatt. Ezért képez a szatmári béke mivelődéstörténetünkben oly nevezetes határt, melynél alkalmasabb időponton, nézetünk szerint, a culturhistoriát s annak tárgyait és eszközeit nem ignorálható régészetnek megállapodni aligha lehet, vagy egészen Mohácsig vissza kell mennie, de ekkor vajmi