Századok – 1872

Lehoczky Tivadar: Babonaság s kuruzslás a XVII-ik században 649

652 TÁ1.CZA. azért említünk meg, mert nagyobb terjedelmű, csinosan van írva, B egy tekintélyes napilapban — a „Pesti Najjló^-ban (a 240 — 242., 244— 247-ik számokban) jelent meg, s mint jelenleg újból napirendre került tárgyat illetőt, több hazai magyar és német lap sietett azt átvenni és tovább terjeszteni. Tüzetes történelmi kritikáról természetesen nem lebet szó, oly dolgozattal szemben, mely elmefuttatás történeti eseményekről, de nem történet, s ennélfogva nem is kisérjük nyomrólnyomra szjrzőnek minden hamÍ3 adatát, a mi egyébiránt nem is szükséges. Hibái ugyanis legnagyobbrészt olyanok, melyeket bármelyik közkézen forgó történetből magamagától kiigazíthat az olvasó, és ha olvassa, hogy az 1741-iki országgyűlés „e testtel lélekkel dynaszticus, conservativ éâ katholicns országgyűlés, midőn nyiltan elitélte a jezsuitákat, hangosan hirdette, hogy e szerzet nemcsak a szabadsággal és protestantismussal, de minden állami readdel incompatibilis," csak fel kell ütnie a Corpus Jurist, és el kell olvasnia az iró által állításának támogatására idézett 1741 : XXXIII, és 1751 : X. t. czikket, hogy meglássa — ha latinul tud — miszerint azokban nem a jezsuitarend eltörléséről, hanem egy kiilön magyar provinciának felállításáról, a magyar jezsuitáknak az osztrákoktól való különválasztásáról van szó, melyet a rendek már Rákóczi idejében Szécsénynél (1705.) elhatároztak, s most újból sürgettek, és a királynő megígérte, megígérvén egyúttal a törvény szavai szerint, hogy e rend illető superiorjával e végett tárgyalásba fog bocsátkozni. De szót kell emelnünk ama történeti babona ellen, moly szerző czikkéu keresztül vonul, s mely oly nagy, melyre ható történeti változásokat, mint a 17, századbeli ellenreformatio, holmi „ti z e 1 m e ku-nek tulajdonít, — mint nem hagyhatná szó nélkül valami természettudományi közlöny, ha a napi sajtó útján komolyan hirdettetnék, hogy a jégverést barangozással lehet elhárítani, vagy hogy a viharoknak a boszorkányok az okozói. Az újabb történettudomány, — mely nyiltan bevallva, vagy hallgatag a történelem eseményeiben is törvényszerűséget keres és talál, irány, mely a tudomány jelenlegi színvonalát képezi, — azon eredményre jutott, hogy nagy és maradandó változások csak valamely helyzet összes tényezőinek önkényes vagy önkénytelen közreműködésével létesülnek, azokra bizonyos általános dispositió szükséges, s bogy azon szervezet, mely az élet küzdelmében, mint a Darwin-féle struggle of life-ban, szazadokig fenn tudja magát tartani, tud prosperálni és hatni önerejéből — mit a