Századok – 1872

Nagy Gyula: Magyar Onomasticon III. 488

TÁRCZA. 489 okvetlenül őseink pogánykorából származnak s a keresztvíz alatt is fönntartva magukat, egynéhány közülök mai napig divatban van; nagy részének emléke a helynevekben él, sok pedig mint családnév maradt reánk. Ilyeneket sajátságosakat találtam a többi közt Imre királynak egy 119 8-ban kelt levelében, melyek a következők: Eurud (Őröd), Funer, Seukezeu (Szökező ?) Cupur, Curacun, Cucou, Sumureuc, (Szömörcsök ?), Cimoz, Cozug, Us (Os), Ded, Beus (Bős, Bőse), Tipsu, Geude (Göde), s három nőnév : Sukete (Süket), Emelev (Emelő — szoptató) és Seereteu (Szerető). Az ilyeneknek fejtegetése és értelmezése már magában is elég érdekes, nem számítva, hogy helyneveink magyarázására hatalmas kulcsúi szolgálhatnak ; a martyrologicus neveknél pedig ha más nem, az is képezheti vizsgálódásaink tárgyát : melyik félszázadban melyek divatoztak leginkább ? A személynevek mellett szokásos elnevezési módokat így osztályozhatjuk : a) A nemzetségi név (de genere, de gente, de generatione), a milyet Podhraczky száznyolczat gyűjtött össze s csatolt függelékül Kézai általa eszközlött kiadásához, Kovachich pedig több százat említ, hogy összejegyezhetett volna a kezén megfordult okmányokból.*) Nagy Imre megjegyzi, hogy a „de genere, generatione-féle" elnevezések csak annyiban esnek a magyar onomasticon körébo, a mennyiben későbben a genus nevet a nemzetség egyik ága elsajátította, mint ezt a ma is élő Nádasdyak, Ostífyaknál stb. tapasztaljuk- En azt hiszem, hogy az ily nevek érdekeltsége épen abban áll, hogy nemzetségi nevek voltak, ezek pedig nemzetünk ősi államszervezetében gyökerezvén, kiváló fontosságúak és főfigyelmet érdemelnek. b) Az atyai név, mely középkori okmányainkban a „f i 1 i u s" szó segítségével képeztetett s a „fi" végzetü családneveknek adott kifejezést ; megkülönböztethetjük itt a személynevekből képzetteket, mint p. o. Dezsőfi, Istváníi, Bánfi, Vajdafí stb. Nem ritkán kettős alakban is előfordúl az atyai név: ez a „fi 1 i us filii," p. o. Nicolaus filius Job filii Petri. Ide sorolhatók még a kicsinyítő képzővel *) De gen. nom. et praed. Nobilitatis Hung. Exercitatio dipl. in folio MS. Mut. Nat. Cap. I.