Századok – 1872

Nagy Gyula: Magyar Onomasticon III. 488

488 TÁRCZA. Magyar Onomasticon III. (A nevek osztályozása). Nagy Imre a „Századok" május havi füzetében (Magyar „Onomasticon" II.) kijelöli — részben legalább — azon irányelveket, melyek szerint a magyar onomasticon terén való búvárkodásoknak helyesen, czélszerüen és sikeresen megindúlniok kellene. Oly irányelvek azok, melyeket szem elöl téveszteni senkinek sem szabad, ki a középkori okmányainkban előforduló nevek eredetét s azok használatának módját és idejét kutatja ; de a melyek önmagukban mégsem elégségesek arra, hogy szem elől ne tévcsztessenek, ha nem bírunk oly kiindulási pontokkal, melyekre folytonosan reflectálva adhatjuk csak rendszeres képét a nevek változatos fejlődésének. A jelen sorok czélja tehát kisérlet : e kiindulási pontokat meghatározni. Helyesen jegyzi meg Nagy Imre úr, hogy vezetéknevekről a középkorban, egész a XV-ik századig, szó sem lehet, mert csak e század folytán kezdték a nevek addig zavaros s gyakran önkényes használatát rendszeresíteni, állandósítani. *) Mi is tehát csak általában nevekről szólunk, s mindenekelőtt megkülönböztetjük : 1) a tulajdonképeni neveket, személy- vagy keresztneveket, s 2) azokat a módokat, melyek a föntebbiek mellett a személyek különféle körülményeit és viszonyait meghatározván, őket egymástól közelebbről elválasztották, s a melyekből fejlődtek aztán a család- vagy vezetéknevek. A személyneveket, épen magyar szempontból, két csoportra vélem osztandóknak ; az egyikre tartoznak azok, melyek a keresztyén Martyrologiumban föltalálhatok, vagy legalább abból megfejthetök, mint p. o. Johannes, Paulus, Petrus, Dominions (Donch), Benedictus (Bene, Bank, Benke) stb. ; a másikra azok, melyek a Martyrologiumban föl nem találhatók, sem abból meg nem fejthetők, melyek tehát *) A magokat azelőtt „de Keuvago Eurs" iró Batthányiak ez utóbbi nevöket már 1398-ban állandóúl fölvették Szabad-Battyán nevü birtokuktól, mint körmendi levéltárukból meggyőződtem. S z e r k.