Századok – 1872

Bujdosó Valentinus: Károlyi Zsuzsánna magyar királyné 126

1-28 TÁRCZA. cse = Leipzig. Vagy maradjunk, saját nyelvünkön szólván, az eredeti magyar elnevezéseknél, — vagy nevezzünk minden helyneve t az illető nép nyelvén ; hanem már ha Krizovae-ot ma is Körösnek, Vitrovie-otVerőczének hívjuk: akkor Belovárt is nevezzük eredeti magyar nevén Bélavárnak. Hogy pedig e helyet csakugyan így hítták, és a horvát „Belovar" csak a magyar „Béla vár" elferdítése: egyebek közt a kir. kamarai archívum következő okmányai mutatják. Acta Neoregcstrata Tomus XI. 1495. Blasius de Gerlthovcz Castellanus de Bel a. 1490. Emericus Perneszi Capitaneus Castri 15 e 1 a. (L. ezen várról többet u. o. 208. fasc. 19. sz. a.) 1572. Silvae ad Castrum Bel a et Castellum Ivancz (ma Ivanich) in Comitatu Varasdiensi pertinentes. 1574. „Castrum Bela in Comitatu Varasdiense tartozandóságai : Promontorium Zazadi et Ryznyaky, silva Czeryc (Cserje), — Gersei Petheő László birta, ki ez időben birtoksértés miatt Buzíni Keglevich Péter és Rátkay Péter ellen pörlekedett. 1591. Rudolf király a jus regiumot „in duabus partibus Castri Bela et Castelli Ivanez in Varasdiensi, — neenon Castris Kernend, Bocz, Tardisen ct fortalitio Gesztül in Zaladiensi Comitatibus" Gersei id. Petheő Tamás unokáinak : Tamásnak, Gergelynek és Gábornak adományozza. (Pasc. 22G. nro 49.) 1 020. Fluvius Bisztricza aliter Belzkipotok, „B el a var" mellett. Ezen adatokkal íme, — mel\ eket pedig csak hirtelenében szedett össze Pesty Frigyes barátunk — világosan bebizonyítottuk, hogy a horvátok Belovar-ja magyarul Bélává r, Béla vára. Ajánljuk ezt a tisztelt honatyák figyelmébe ; mert reméljük, annyira még nem jutottunk, hogy a magyar saját honában saját helyneveit, saját nyelvét ne merje használni ! — S míg Bélavárra nézve, ha netalán még kívántatnék, több adattal is készségesen szolgálnánk : kíváncsiak vagyunk, az á. n. német- és oláh-bánsági határőrezredek polgáriasításánál hogyan fog föleleveníttetni a régi Szörény és Kove vármegye ! — Toldy Ferencz érdemteljes veterán tudósunknak a múlt füzetünkben említett 4000 frt évi tiszteletdíjt a törvényhozó testület csakugyan egyhangúlag megszavazta. Ezen mindkét félre nézve egyaránt megtisztelő tényen annálinkább örvendünk, mivel az ünnepelt író ilymódon anyagilag képesítve leend — terhes hivatalainak egyikéről lemondván — idejének nagy részét megkezdett vagy tervezett munkáinak s kiadványainak befejezésére s roppant gyűjteménye földolgozására fordítani. Mennyit nyerend ez által irodalmunk, főkép iroda-