Századok – 1872
Bujdosó Valentinus: Károlyi Zsuzsánna magyar királyné 126
TÁRCZA. 129 lom- és culturtörténetünk, fölösleges fejtegetni. Toldjuk dús kamatokban fogja ilyképen visszafizetni a nemzetnek a megtisztelő évdíj élvezését. — Debreczen város történelme. Szües István akad. l. tag ily czímü monographiájának mindhárom kötete beküldetetett a t. szerző által szerkesztőségünkhöz. Átlapoztuk ezen érdekes tárgyú s tagadhatlanúl igen sok becses részletet tartalmazó müvet, nem oly tüzetesen ugyan, hogy kimerítő bírálatát adhatnók — a mi e rovatnak nem is föladata, — de annyira mindenesetre, hogy tájékozólag szólhassunk róla. Szerzőnek főérdeme, hogy tárgyszeretettel, benső érdekeltséggel és szorgalmas kutatások után, kellemes, folyékony modorban irt elbeszélő müvet adott, melyben a városnak nemcsak kiil-, de belfejlődési történetére, társadalmi viszonyainak korszakonkénti vázolására is kellő figyelemmel volt. Ks munkája még sem áll a történetírás mai színvonalán : mert elhamarkodva Íratott, mielőtt szerző a tárgyához szükséges adatokat rendszeresen öszszegyüjtötte volna. Idejében figyelmeztetve vala pl. a gr. Károlyi levéltárra, mely Debrcczenre nézve példátlanúl gazdag s monographusának nélkülözhetetlen, hasonlókéj» a budai kir. kamarai levéltárra : mégis egyiket sem használá föl, a mi föltűnő hiányokat okozott müvében. Lehet, hogy ennek •— valamint a szomszéd Bihar, Szabolcs és Szatmár vármegyék, a Hajdú- és Nagy-Kún-kerület, Nagy-Várad, Nagy- és Felső-Bánya stb. városok archívumainak is Debreczen történetére nézve való át nem kutatása külső okokban rejlik, de denique a hiány csak megvan ; — hanem már azt nem tudjuk elképzelni : mivel menthetné magát Szües István úr, hogy maga Debreczan városa ott helyben levő, és szabad búvárlatai alá bocsátott dús levéltárának is csak okmánygyüjteményét és jegyzökönyveit vizsgálá át, míg a — bizonyára tömérdek számban fönnlévő — missilis-leveleket, mint egyes korszakok történelmének vázlatából meggyőződtünk, mellőzte. Holott történetíróra nézve épen ezek a legbecsesebbek. Csak fájlalnunk kell, midőn látjuk, hogy szerző magokból a jegyzökönyvekből is mennyi becses új adalékot hozott napfényre, — miért nem vön fáradságot a missilisekre is ? Monographusnak nem szabad a munkát és fáradozást kímélni, s föl kell kutatnia mindent, a mihez csak — a tárgyára tartozókat értjük — bárhol hozzáférhet, annálinkább a helyben létező forrásokat. Szerző, úgy látszik, a tiszántúli superintendentia s az erdélyi múzeum kézirattárát sem használá, melyek pedig szintén elsőrendű adattárak Debreczen történetéhez. Müvében