Századok – 1871
Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 73
76 MARINO SANUTO MAGYAROESZ. 1496 — 1501-BEN. getjük, hogy kezdve Raguzától és Montenegrótól Havasalföldig és Moldváig, a kijelölt országokhoz képest azon tudósításokat röviden egybefoglaljuk, melyeket Marino Sanuto munkája a magyar korona akkori birtokállapotára és az uralmához tartozó' vidékek határviszonyaira nézve tartalmaz.. 1) Raguza. Tudva lévén, hogy Raguza város követei Di Zamagna Marino István, Di Sorgo János és Di Gozze István János 1491. Ulászló koronázásánál jelen voltak; hogy a királynak ekkor a szokott adón kívül, 800 arany értékű ajándékokat is felajánlottak ; hogy II. Ulászló a város jogait és szabadságait (a király azt mondja : „quod fideles nostri dilecti nobileset Egregii viri Franchus de Sorgo, Stephanus de Zamagno, et Johannes de Goze, cives et oratores Civitatis nostrae Ragusii", s Mátyás király 1459. mártius 12-ki, a város régibb privilégiumait tartalmazó privilégiumát ugyanazon módon ismétli,, mint az általában Magyarország városainál szokás volt) 1493. Budán sepr tember 7-kén ünnepélyes privilégium által mint magyar király erősítette meg; hogy ugyan Ulászló 1502- november 25-kén Raguzának egy önálló nevezetes kereskedelmi privilégiumot isadott, melyben a városnak a szent korona iránt minden időben tanúsított különös hűségét méltatja*) stb. ; kétségtelen, hogy Raguza ekkor még Magyarországhoz tartozott. Hogy pedig a magyar uralom Kaguza felvirágzására mennyiben hatott, azt Alexandriáig és a keletnek távolabb vidékei-ig terjedett kereskedelmi összeköttetései, számos tengeri hajói s- azon kedvezmények bizonyítják, melyekben kereskedése több külső hatalmassá*) „Nos Wladislaus stb. Singularis illa fides, integritás, ea denique eonstantia fidelium nostrorum nobilium et prudentum Reel oris ac Oonsilii, ceterorumque civium, et totius Communitatis Civitatis nostrae-Ragusii, quas semper Divis condam Hungáriáé Regibus praedecessoribus nostris, Sacrae Coronae, nobisque a primordio feíicis nostri regimínis in omnibus rebus tarn seeundis quam etiam adversis praestitere" stb. „cum iidem fideles nostri nobis medio fidelium nostrorum nobilium et prudentum Viti Gotii et Marini Aranei, oratorum videlicet ipsorum, supplicassent, ut eisdem, ex quo non sunt foreuses, sed subditi nostri et Sacrae Coronae" stb. — — „Datum Budae in die Sanctae Cbatarinae Virginis 1502." Az eredeti privilégium őriztetik Bécsben ai császári titkos levéltárban.
