Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 73

WENZEL GI'sZTAVTUL. • T :gok, s különösen a spanyol és a siciliai kormányok által része:síttetett; s a miről számos eredeti okmány is tanúskodik. A város tekintélyes tengeri állásáról azonban különösen Marino Sanuto is értesít, a mennyiben 1499. augustus 28-a alatt a raguzai hajóraj tengernagyját említi („Zuam grande admirato dila comu•nita di Ragusi"); s azon ellenszenvet is félreismerhetlenül tolmá-. 'csolja, melylyel Raguzának emelkedése ellen névszerint Velencze viseltetett; mely miután 1420. óta minden egyéb dalmátiai tengeri várost hatalmába kerített volt, esak az egy Raguzában látta még vetélytársát az adriai tengeren. A Sanuto által említett raguzai levelezések azt is kétségtelenné teszik, hogy \'elencze »ezen városnak bukására törekedett, s e czélból ott egy erős pártnak megnyerésén dolgozott. Gondola Bernát meledai apát, Gondola Miklós, Furlan Péter, Zorzi Jeromos, csak ily értelemben működtek Raguzában ; s a mennyiben velenczei hajók a raguzai kikötőt folyvást látogatták, az összeköttetés ezekkel nemcsak levelezés, hanem személyes küldöttek által is közvetítetett. így 1499. junius 27-én Bon Alajos Raguzában lévén, visszajövet julius 6-kán ottani tapasztalatairól jelentést tett aPregadi tanács előtt. De ezen jelentésnél nem kevésbbé érdekesek azon levelek, melyeket Velencze barátjai részint titokban (p. o. julius 6.), részint titkos betűkkel, vagyis u. n. ziffrákkal (p. o. jun. 4. 13. stb.) írtak. S ilynemű pártoskodásra látszik mutatni Gondola Miklós 1499. junius 21-ki levele is, mely szerint ez pénzt kíván („dimando mandato qualche dinare per le spese li convien far"). Tény azonban, hogy Velenczének mind e fondorlatai a kívánt czélra nem igen vezettek ; mert a raguzaiak a török ellenségeskedéstől tartván, de magukban ellentállásra •elegendő erőt nem bírván („Nicolo Gondola dil 23. zugno in zifra serive, che quelli di Ragusi avia paura, tarnen nulla provisiom fano") ; miután a magyar királytól hatályos segítséget már nem remélhettek ; inkább a török szultán felsőbbségének hódoltak, hogysem Velenczének adták volna meg magukat („Ragusei sonno ribaldi, tien conTurchi"; ír 1500. május 17-ke alatt Furlam Péter). S ezen conjuncturák szolgáltattak alkalmat ezután arra, hogy Raguza a XVI. században török föuralom alatt alakúit szabad köztarsasággá.