Századok – 1871

Wenczel Gusztáv: Marino-Sanuto Magyarországról 1496-1501-ben - 73

WENZEL GUSZTÁVTÓL. 75'ugyan meg is történt ; — anélkül azonban, hogy Magyarország ezen jogáról bármikor lemondott volna. • <*>)<•• fe/ Magyarország határainak kérdése Lengyelország és a velenczei köztársaság irányában csekélyebb érdekű. Galiczia, Lodoméria és Dalmátia nagyobb része ugyanis, az előbbikettő Lengyelország, az utóbbi pedig Velencze irányában, már Zsigmond király korában a XV. századnak kezdetén veszvén el, ezen veszteségnek itt sem tényleges jelentőség, sem jogi hatás kiválólag már nem tulajdonitható ; mert Velencze irányában a határok részletes kérdésére nézve ez idő óta új megállapodás nem történt; az 1491. február 20-ki lengyel békekötés pedig ezen kérdéseket szintén tekinteten kívül hagyta. Máskép áll azonban a dolog a török porta irányában, hol is a törökök fellépése óta sem a magyar korona birtoka, sem Magyarország határaira nézve szabályozó nemzetközi megállapodás nem történvén; azon változatos eredmények, melyekre nagy Lajosnak török háborújától (1377.) Mátyás haláláig Magyâr-. ország és a törökök összeütközéseiben találunk, csak annyiban nevezetesek, a mennyiben azon tényleges rendezésnek egyes támpontjait nyújtják, mely Belgrádnak 1521. augustus 29-én történt megbukásáig általános zsinórmértékül szolgált. S ennek felelt meg az 1503. augustus 20-iki II. Ulászló magyar király és II. Bajazet török szultán közt létrejött békekötés is, melyről azonban Marino Sanutonak eddig megjelent közleményei még nem szólnak. Itt tehát egészben véve még a Hunyadi Jánosnak 1456-ki nagy belgrádi győzelme következtében beállt conjuncturákat kell a fennálló birtokrendezés alapjának tekinteni. S noha :a szent korona Szerbiát és Bulgáriát tárgyazó jogainak érvényesítéséről már Mátyás alatt sem lehetett többé szó : azért mégis Ulászló az 1503-ki békekötés alkalmával még mint egész Szlavónia és Horvátország, Bosznia nagyobb része, sőt Dalmátia, Szerbia és Bulgária egyes részeinek (ide értve különösen Raguzát is) birtokosa, s Havasalföld és Moldva főura is lépett fel. S ehhez képest kell értelmeznünk az akkori magyar-török határvonalat is. Legczélszerübbnek látszik, ha ezen általános megjegyzés mtán, az itt szóban lévő főérdekü kérdés részleteit akkép fejte-6*