Századok – 1871

Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 388

396 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL előadásomat : hogy a XIV-ik század közepén Patak megye neve és emlékezete a feledékenység sírjába temettetett. Következik Borsva. Már említettem, hogy tudósaink Borsvát és Bereget egy vármegyének tartják, s a két nevet synonimáknak veszik. Ezen vélemény némi részben való, de nagy részben valótlan ; mert midőn Bereg, mikép föntebb megmutattam, sem ősalkotásu megye, sem várispánság nem volt, Borsva az első ösalakulás idejétől mind megyei, mind várispánsági minőséggel bírt, s pedig az alatt, míg Bereg csak királyi vadászterületnek tartatott. A névtelen jegyző Borsvát a honfoglaláskori várak egyikének irja. A magyar krónikák a kun népnek Szent László idejében történt beütését beszélve, Borsváról mint már akkor szervezett ős megyé­ről, melyet a provincia czím megillete, emlékeznek. De hogy ezen megyében ily nevü székes várispánság is létezett, bizonyítja V. István ifjabb királynak 1268-ki adomány levele, melyben a Szabolcs megyében fekvő Kaak helység, mint Borsva várbirtoka, ezen kötelék alól feloldozva, Sándor Szörényi bánnak adomá­nyoztatik 18 ). Borsvának mint vármegyének léte és emlékezete fennmaradt még akkor is, mikor Bereg már vármegyévé szer­vezve volt, a mi a kettőnek különállására mutat. így jő elő 1280-ban, 1301-ben. Az egri káptalan XlII-ik és XIV-ik század­beli számtalan kiadásaiban, és a pápai tizedlajstromban is mint ily nevtt főesperesség, szerepel Borsva neve , 9 ). — Mikor a vár­ispánságok, köztük Borsva is, a XIII. században foszlásnak indultak, a beregi királyi erdőség pedig a III-ik Béla ko­rában kezdett és folyton folytatott telepítés által munici­palis functiokra fogékonynyá képeztetett és a Borsva megyei viszonyokat kifejlettebb politikai állapota által túlszárnyalta, mi köriilbelöl azon időre esik, midőn a szász cultúra ott na gyobb tért foglalt : megengedem, hogy ekkor már Borsva és Bereg egymáshoz közeledtek, majd pedig egyesíilének, mint ,8 ) „Ipsa terra dicta Kaak erat jobagionum eastri de Bursua, ta­rnen est ipsa terra in provincia de Zabouch." Az 1 365-ki királyi megerő­sítő adomány után közölte Walthcrr László a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben VI. köt. 437. 1. 19 ) Verbőczy Emlékezete 12. 1. Fejér Tom. VIII. vol. 5. 18. 1. Egri Emlékkönyv 72. 1, "

Next

/
Oldalképek
Tartalom