Századok – 1871
Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 388
392 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL ősmegyék és várispánságok alakításánál számon kívül maradtak. Hármat ismerünk e nemben. A most oly bájos tájakban gazdag, de a honfoglalás és királyság első századaiban zord és néptelen erdőségből álló Szepesség, melyet Anonymusunk az antecultnralis állapottal egyjelentésü „Silva Zepns" néven jelzett, a regi okmányok pedig „Terra Scei>nsa -nak irtak, sem ösalkotás ú_n;ieaye^üeüj .vá rispán ság nemjehetett. IVIaga Wagner, a tudós jezsuita és e főidnek fia, ki nagy szorgalommal irta meg Szepes régi viszonyait, első meg telepítése idejét a Xll-ik század közepén túl nem tudta felvinni. Midőn Il ik Gejza e vadont a beköltöző szorgalmas flamandiak vagy szászok második csoportja előtt megnyitotta, kétségkívül az Erdélyt megszállott testvér fajnak adott telepítési szabadalmak nál kevesebb jogokra nem szorította azokal. így támadott a szepesi fundus regiuson — a megyei és várispánsági alak mellőzésével, a beköltözött nép sajátságos viszonyainak megfelelő tnunicipális alakulás „provincia" ezíme alatt, Később, talán a tatáikorszak után, a várispánságok és megyék tényezőit is ott kifejtve találjuk. Mindezekről bővebb felvilágosítást adnak a dicsért Wag ner Analectái. *) Szintén nem állhattak az első alakulású megyék sorában a néptelen, és rengeteg erdőtengerrel elárasztott Máramaros és Bereg. Mi Máramarost illeti: az még Imre király idejében is, embe rekjielyett, a, vadak rp jtpk tanyája .volt. Okmányokban: „Terra Morumoros." A királyok vadász országa, hol a most nevezett bátorfejedelem, az egykor itt is nagyban gyakorlott nyaktörő lovas hajházását majd életével fizette meg. Megtelepítéséről és vármegyévé alakításáról, melyek csak a Xlll-ik és XlV-ik századokba esnek, jeles kimerítő értekezést olvasott fel az Akadémiában 1855-ben Wenzel tanár. ») Az eddig közzétett Okmánytárakban annak sincs legkisebb nyoma, hogy Máramaros területén valaha országos vár és várispánság létezettt volna. Ill ik András király 8) Lásd Analecta Scepusii etc. P. I. 24, 244, P. II. 7. P. III. 2. 9) Uj Magyar Muzeum 1857-ki 8-ik füzetében az Akad. Értesítőből átvéve.
