Századok – 1871
Nagy Imre: A Lajta mint határfolyam - 369
370 A LAJTA MINT H ATARFOLYAM nél két liadút állott nyitva : az egyik a ruai Soprony vármegyei határszéleken, Német-Újhelytől a Lajta-hegy lánczig, a másik a Mosony vármegyei nyugoti fönslkon. E két útat választották tehát őseink, midőn a németekkel hadat viseltek, és viszont ezek is a Lajtán keresztül leginkább e helyeken törtek be hazánkba. Természetes tehát, hogy a midőn őseink e házát elfoglalták, azon tér, melyet a két hadviselő fél egymás birtokaira való beütésekre ütul használt, a két ország között a folytonos hadviselés miatt több időig biztos elkiilönözö határral nem bírhatott. Az Árpád-korban, a vezérek és I-ső István király alatt, hazánk nyugoti részei a mai Austriába az Enns-folyón túl fekvő Konzillechig1 ) benyúltak. Ez időben tehát a Szár- és Lajta-hegyek között fekvő tartomány is hazánknak még kiegészítő részét képezte; — miguem 1043-ban Aha Sámuel királyunk és III ik Henrik császár között létrejött békekötés alkalmával, a Szárhegy és Lajta folyó között lévő tér hazánktól elesett, cs Magyarország s Alsó-Ausztria között a Lajta-folyó jelöltetett ki határul; a mi utóbb I-ső Endre királyunk és a nevezett császár között 1053-ban létrejött békekötés által végleges megállapodást nyert2). Ez időtől fogva egész a XYI-ik századig a két nemzet között nem forgott fönt kétség arra nézve, hogy a Soprony és Mo~ sony vármegyei nyugoti és éjszaki részeken Bécs-Ujhelytöl kezdve, a mint a Lajta-vize éjszaknak foly, egészen addig, míg a Lajta-hegylánczot elkerülve délfelé Mosony vármegyébe kanyarul, mindenütt e folyam képezze a két ország között az elválasztó vonalt. Azon részén Mosony vármegyének, hol a Lajta-folyó a határszéleket elhagyja, úgymint a Hollern nevü mai osztrák helységtől egész a Dunáig, az ország határa több századon át bizonytalanabb volt ; e részét a nyugoti végeknek azonban értekezésem csak futólag érintvén, annak tárgyát tüzetesen a Lajtafolyam melletti határvonal képezendi. Béla király névtelen jegyzője előadja (Cap LVII.) : hogy a németek felé a Fertő taván túl, a magyar határszélek megvé') Szalay László. M. o. Története I. 65. 2) Szalay L. Magyarország tört. 1. 65. 139.
