Századok – 1871

Thaly Kálmán: Hernád-németii pecsét 153

TÁRCZA. 159 tói elvomiltsága Krones úr szerint mind csak színlele's : mert ö folyvást forradalmat szőtt-font Bercsényivel és a Lengyel-, majd Törökország­ban időző többi bujdosókkal. S azonkívül terveit — úgymond— önhit­ten ügyetlenül, s megfogliatlan vaksággal szőtte; mert Krones úr Rá­kócziban semmi államférfiúi tehetséget nem ismer el ; s lia az összes történetírók, lia a Saint-Simoni lig, lia Gualterio bibornok — Rákó­czinak kortársai s közvetlen ismerői — ellenkezőt állítnak : tévednek vagy hízelegnek ; ugyanis ő, a megbukott Bacli-korszaki germanizator es tudós gráczi tanár, Rákócziban csak mint magánemberben méltózta­tik némi elismerésreméltó tulajdonokat találni. Mint nyilvános szemé­lyiség : csupa kárhozat és romlás okozója, „nyugtalan agitator," áb­rándozó, hiú, nagyravágyó, önző , hazafiatlan etc., — ő a magyar történelem legfeláhlozóbb, leghonszeretőbb, és saját személyére nézve egyik legszerényebb alakja ! Am Krones úr szerint mind ez másként van. Nem is hisz cl Rákóczi viseletének és vallomásainak semmit. Ta­gadja pl. azon följegyzéseinek igazságát, hogy őt a ráczok Rodostóban követeik által többször fölkeresték, fölajánlva jó szolgálataikat. . . Sőt inkább — úgymond — az ellenkező áll: Rákóczi kereste föl izgatásaival a rá ez oka t! De micsoda alapja van ennek? nem idézi, sőt megvallja, hogy nincsen reá adata. Azonban mégis így kell lenni, mert Krones úr így akarja. Mulatságos olvasni, mily mohó­sággal kap szerző, kedvenczeinek : a jezsuitáknak mindenütt bövségescn közbe vegyített történctkéi mellett, a felső megyékben ez idő tájt föl­föl merülő zsiványság („R ä u b e r w e s e n") localis jelentkezésein, — mindenben — valóságos Prottmann-féle osztrák policzáj-gyanakodással rémséges political eseményt, az emigratió titkos működését látva. IIa az ungi, zempléni, sárosi Krajnán, vagy a máramarosi széleken né­hány hitvány hegyi tolvaj összeverődött : az már az emigratió munkája, az már megkísérlett forradalom. Holmi bolond paraszthírre komolyan elhiszi, hogy a híres kuruez fővezér fia : az ekkor már franczia tábornok gróf Bercsényi László 1735-ben álruhában Ungvár környé­kén járt volna stb. Sajnálkozik a „deutsche cultur"-t képviselő északi városok polgárságának a magyar nemesség terrorisinusa (?) folytán be­következett magyarosodásán, és különösen a fölött, hogy a kik néraet­ajkúaknak megmaradtak is — pl. a szepesiek — magokat magyarok­nak vallják, csak „szűkebb hazájokat" szeretik s nem lelkesülnek a nagy nőmet eszméért. Legutálatosabb azonban az, a mint Krones ur

Next

/
Oldalképek
Tartalom