Századok – 1871

Thaly Kálmán: Hernád-németii pecsét 153

160 TÁRCZA. Rákóczi két fiának szerencsétlenségével gúnyt üz. Szolgai lélekkel há­látlanságot hány szemökre, hogy az őket családi nevöktöl és örökségük­től megfosztott bécsi udvarnak, az apjok elrablott dús vagyona jövedel­mének századrészéből nyújtott kegyeielem-morzsákért kézcsókoló szol­gáivá nem lettek, — hanem fölbuzgott bennük az idegen nevelés által is el nem fojthatott Rákóczi-vér, s menekültek Bécsből a mint lehetett. „Junke ru-eknek, kalandorok nak (Abenteurer) nevezi a fényes fejedelmi ház ez utolsó sarjait*). Egyébiránt mit is várhatnánk egye­bet Krones úrtól azok után, a miket atyj okról, az öreg Rákócziról nem átallott összeírni ?!. . Önmüvc és modora itéli el legjobban a szerzőt. Azonban czélját el nem érte; sokkal szilaidabb piedestálra helyezte a magyar nemzet honfiúi kegyelete Rákóczi dicső alakját, hogysem azt Krones úr idétlen erőlködései megingathatnák ; sőt jól vigyázzon, mert márványszobráról visszapattannak tompa nyilai, és úgy jár Krones úr Rákóczival, mint jára a török Nagy-Vázsonyban Kinizsi szobrával ! — Bál ll Mól" kiadásában közelebbről két mű jelent meg, mely bennünket közelebbről érdekel ; u. m. Kemény Zsigmond mun­kái, melyek közt néhány kitűnő alkotású történeti tanulmány is foglal­tatik, — Gyulai Pál által sajtó alá rendezve. Azon kellemes hely­zetben vagyunk, hogy jelen füzetünk könyvismertetési rovata már tüze­tesen szól e tanulmányokról, itt tehát fölösleges volna újra tárgyalnunk. A másik kiadvány Laboulaye amerikai Egyesült Államok Történe­tének harmadik füzete. (Második korszak, 1763 —17 82. A független­ségi harcz.) Fordította Huszár Imre 192. 1. — Nem sokára Toldy „Magyar Költők Életé" nek második kötete is megjelenend. *) Közben még történelmi s korszámítási feltűnő baklövésekkel is találkozunk. így pl. Krones úr a Rákóczi-ház férfi-ágát Rákóczi Jó­zseffel (f 1738) mondja (84 1.) kihaltnak, holott mint történelmi ada­tok bizonyítják: öcscse György még 1742-ben élt („Századok," 1868. évf. 586 1.) és szerepelt. Krones úr őt már 1738. előtt letűntnek irja. Annál csodálatosabb pedig állítása Rákóczi Józsefről, mint a Rákóeziak utolsó sarjáról : mivel József elhunytának körülményeit illetőleg is hasz­nálta Mikest, a ki pedig épen a R. József temetését említő levelében (II. k. 113 1.) így kiált fel: „Már itt két Rákóczit temeténk el, — a harmadikát Isten éltesse! — a nem eszik török ke­nyeret." Ez csak elég világos ; láthatta volna Krones úr belőle, hogy az ifjabb testvér 1738-ban még élt. T. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom