Századok – 1871

Thaly Kálmán: Hernád-németii pecsét 153

160 TÁRCZA. Rákóczi két fiának szerencsétlenségével gúnyt üz. Szolgai lélekkel hálátlanságot hány szemökre, hogy az őket családi nevöktöl és örökségüktől megfosztott bécsi udvarnak, az apjok elrablott dús vagyona jövedelmének századrészéből nyújtott kegyeielem-morzsákért kézcsókoló szolgáivá nem lettek, — hanem fölbuzgott bennük az idegen nevelés által is el nem fojthatott Rákóczi-vér, s menekültek Bécsből a mint lehetett. „Junke ru-eknek, kalandorok nak (Abenteurer) nevezi a fényes fejedelmi ház ez utolsó sarjait*). Egyébiránt mit is várhatnánk egyebet Krones úrtól azok után, a miket atyj okról, az öreg Rákócziról nem átallott összeírni ?!. . Önmüvc és modora itéli el legjobban a szerzőt. Azonban czélját el nem érte; sokkal szilaidabb piedestálra helyezte a magyar nemzet honfiúi kegyelete Rákóczi dicső alakját, hogysem azt Krones úr idétlen erőlködései megingathatnák ; sőt jól vigyázzon, mert márványszobráról visszapattannak tompa nyilai, és úgy jár Krones úr Rákóczival, mint jára a török Nagy-Vázsonyban Kinizsi szobrával ! — Bál ll Mól" kiadásában közelebbről két mű jelent meg, mely bennünket közelebbről érdekel ; u. m. Kemény Zsigmond munkái, melyek közt néhány kitűnő alkotású történeti tanulmány is foglaltatik, — Gyulai Pál által sajtó alá rendezve. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy jelen füzetünk könyvismertetési rovata már tüzetesen szól e tanulmányokról, itt tehát fölösleges volna újra tárgyalnunk. A másik kiadvány Laboulaye amerikai Egyesült Államok Történetének harmadik füzete. (Második korszak, 1763 —17 82. A függetlenségi harcz.) Fordította Huszár Imre 192. 1. — Nem sokára Toldy „Magyar Költők Életé" nek második kötete is megjelenend. *) Közben még történelmi s korszámítási feltűnő baklövésekkel is találkozunk. így pl. Krones úr a Rákóczi-ház férfi-ágát Rákóczi Józseffel (f 1738) mondja (84 1.) kihaltnak, holott mint történelmi adatok bizonyítják: öcscse György még 1742-ben élt („Századok," 1868. évf. 586 1.) és szerepelt. Krones úr őt már 1738. előtt letűntnek irja. Annál csodálatosabb pedig állítása Rákóczi Józsefről, mint a Rákóeziak utolsó sarjáról : mivel József elhunytának körülményeit illetőleg is használta Mikest, a ki pedig épen a R. József temetését említő levelében (II. k. 113 1.) így kiált fel: „Már itt két Rákóczit temeténk el, — a harmadikát Isten éltesse! — a nem eszik török kenyeret." Ez csak elég világos ; láthatta volna Krones úr belőle, hogy az ifjabb testvér 1738-ban még élt. T. K.