Századok – 1870

Thaly Kálmán: Jelentése a Rákóczi-Aspremont-Erdődy levéltárról 581

'592 A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT tos, a geniális és hóbortos közt ingadozó észjárása sem itt, sem bujdosásakorabeli leveleiben nem hagyá el őt, elkíséré Rodostó révpartjáig, — sőt még tovább ; a kiilöncz Forgách meghalni sem tudott a többi bujdosóval, neki egészen külön temető kellett. Nyughatatlan vágy üldözé őt. „Providentia D i v i n a p e r d uc e t m e a d meum praedestinatum f i n e m !" mondá, — s elment jeltelen sírt keresni a lengyel síkokon. Y a y Ádám és Ráday Pál Írásaikban is azok, a kik az életben. Az agg Vay, a nemzet bölcse, a classicus latinságú s díszes magyar stylusú férfiú, a mély belátású, az elfogulatlan, egyenes - lelkű, szpártai jelleyiü, a tántoríthatlan hüségü Yay, ki a milyen nagy kálvinista: ép olyan nagy kurucz. „Vay Ádámot Munkácson nem hagyom — írja 1711-ben a kibujdosó Rákóczi — mert idegen földön is legnagyobb kincs az igaz szolga." Hamvai az északi tenger mellett pihennek, s a gondjai alatt volt Rákóczi-levéltár alkalmasint az ő halála (1714) után került vissza a hazába. —Ráday Pál világlátott, éleseszü, finom diplomata, és e mellett meleg, vallásos kedélyű ember s buzgó magyar; igen jeles stylista, látszik, hogy jó költő és jó szónok is volt. Őt sem vakítják el a szenvedélyek ; tisztán lát, helyesen ítél, s midőn, az események szülemlése perczében, az ítéletre még képtelennek vallja is magát : a tárgyalt események s állapotok világos felfogása, a helyzet valódi képe, melyet elénk tár, mutatják, hogy igenis jól ítélt. Számosabb levél van még a többek között gr. Eszterh á z y Dánieltől, Kassa főparancsnokától, a ki Antal öcscsétől csak abban különbözik, hogy emennél kevésbé buzgó, kevésbé tevékeny, s végül kevésbé önfeláldozó; gr. Mikes Mihály t ó 1 a Moldovába bujdosott hadi és székely nemesi rendek generálisától, ki Forgách jellemzését, hogy „a jókka 1 j ó, aroszakkalrosz embe r", megczáfolá, mert mindvégigjónak és hűnek bizonyúlt; sok levél van a tanúit, mívelt és hü hazafi b. Sennyeylstvántól, s a Rákóczi által fölemelt szép olvasottságú és ügyes, de egyszersmind ravasz, álnok Szent-Iványi Jánostól; báró Palocsay Györgytől s Béri Balogh Ádámtól, az 1710-ik dunántúli expeditió, s Nag y-S z e g h y Gábortól és 0 r d ó d y Györgytől az 1710-