Századok – 1870

Thaly Kálmán: Jelentése a Rákóczi-Aspremont-Erdődy levéltárról 581

1 87 0. ÉVI BIZOTTSÁGAINAK JELENTÉSEI. 591 dorú, olykor rejtett gúnynyal teljes levelekből tiszta fogalmat nyerhetünk e kiválólág józan felfogású, higgadt itéletií, figyelmét mindenre kiterjesztő, mindig előre számító s magát épen azért bármely helyzetben föltaláló férfiúról, kit a lelkesedés tüze sohasem ragadott el: de a megsértett ámbítió, elfojtott bosszú, nagy dolgokat míveltetett vele. A kurncz tábornokok legvitézebbjének, legtapasztaltabbjának : az öreg Bottyán J á n o s n a k, fontos szerepléséhez mérve, nem sok levele van Rákóczi archívumában; okát irva hagyta Károlyi: „Bottyán apám rest az írásban: de gyors az szolgálatban !" .... Ehhez járul, hogy Bottyán, tisztán katonai szerepénél fogva, többet levelezett Bercsényivel s Károlyival, mint a fejedelemmel. A jó Eszterházy Antal, maga a megtestesült hazafiság, becsületesség ; tömérdek és hosszú pátenseiben úgy, mint még tömérdekebb és még hosszabb magánleveleiben hangzatos szép phrázisok kedvelője, melyek önmagát buzdították leginkább, — másokat kevéssé. Hirtelen változó kedély, hirtelen változó Ítélet, s még hirtelenebbül változó tervek. Tííkörtiszta jellem, határtalan áldozatkészség, egész tárháza a jóakaratnak : de kevés képesség, s — szerencsére — kevés önbizalom; azonban épen ezért, hamar reményvesztés, könnyen desperálás-Rendíthetetlen csak — hazafiság a. F o r g á c h Simon és Pekry L ő r i n c z : amaz jó katona, derosz politicus, emez nagy intricus, de rosz hadvezér. Ez egymással soha meg nem férő, egymás ellen torzsalkodó, vádaskodó két ember; az iszákos, bizarr, különcz, a szellemes, de büszke Forgách ; az áskálódó, irigykedő, alattomos Pekry. Mindakettöt megalázta a sors, melyet magok kovácsoltak magoknak ; ekkor Pekry bár eleintén zúgolódva, később mégis csak megadá magát szomorú végzetének, lejátszott szerepe érzetével félrevonúlt a Beszkíd bérczei közé, és meg tudott halni — bánatában, vagy szégyenében. Forgáchot ellenben a munkácsi börtön sem törhette meg. 0 mindig a régi Forgách maradt; éveken át Írdogálja valatömlöczéböl furcsa Jerémiádjait, abban különbözvén a prófétától, hogy ő rajta az ember gyakran n e v et n i kénytelen, — fájdalmai tragicomicusak. Ilyen helyzete is, főként sajátszerű modora által. Csodála-