Századok – 1870

Szalay László: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben; Hágában; Londonban - 1

7 fogva jogosítottnak vélé magát, mihelyest idő és alkalom leszen, igényeit ama sziléz herczegségekre érvényesíteni: s mióta 1701-ben Königsbergben fejére tette a királyi koronát, hivatást ér zett pajzsa alá fogni a protestáns érdekeket széles Németorszá gon, s Austriát legalább is ellensúlyozni a római szent biroda lomban. E czélzatok tudva voltak Rákóczi előtt ; de tudomása volt, rólok a hallei egyetem növendékének is. III. August, lengyel király, Péter czár védencze, 1706. öszszel mindinkább szorongattatván a svcdek által, Altranstädtben bé két kötött Xll-ik Károlylyal, melyhez képest jogait a lengyel koronára Leszczinszky Szauiszlóra szállítá, és Péterrel való szövetségét felbontottnak nyilvánitá. Péter Narvában volt, midőn August ezen eljárásáról értesült ; s e hirre haladék nélkül Lengyelországba indult, hogy néhai szövetségesének felekezetét, mely a tudta és akarata nélkül történt békekötést zokon vette, most közvetlenül önmagának megnyerje. 1707. május elején Lublinba jött, a hol ezen felekezet országgyűlést volt tartandó, melyen julius 8-án a czár ernyedet len sürgetéseire egy részről August a lengyel királyi széktől örök időre elejtettnek, más részről Szaniszló joga érvénytelennek nyilváníttatván, új király választása tűzetett ki. Péter Lengyelország koronáját első sorban Rákóczinak szánta. Követeit Ónodra küldte, kik a fejedelmet közvetlenül a gyűlés megnyílása előtt a czár nevében megkínálták a lengyel koronával. Kökényesdi Vetésy László, Rákóczinak iigyviselöje Versaillesban, helyesen jegyzé meg, úgy látszik, hogy fejedelmi urát a kilátás Lengyelország királyi székét elfoglalhatni, Bercsényit a remény ez esetben itthon a kormányt magához ragad hatni, azonképen birták rá az interregnum kimondására, mint XIV. Lajos bujtogatása és Ígéretei. 1707. September 4-én a magyar követség, melynek élén Bercsényi állott, és Golowkín Gábor, a czárnak főudvarmestere, amaz Rákóczi, emez Péter czár nevében, Varsóban szerződésre léptek, melynek I. pontja ekkép fogalmaztatott : „Miután a római szent birodalom és Erdély fönséges feje-