Századok – 1870

Szalay László: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferenc követe Berlinben; Hágában; Londonban - 1

6 Félre ne értsen, asszonyom : én nem akarom udvarát, házát szabályozni ; ezt kegyed, ha úgy tetszik, önmaga teheti, mihelyest ide fogott érkezni; s idővel, remélem, nem vonakodandik megvallani, hogy nem lehetett volna számára jobb főudvarmesternöt választani, mint Balassa grófnét ; ezen asszonyság Pozsonyban s Bécsben neveltetett, németül szintoly jól beszél, mint magyarul, s erősen hiszem, hogy mindazon tulajdonokkal bir, melyek kegyed hajlamának megnyerésére szükségesek." A fejedelemné e levél daczára is ottktinn maradt; s azon körülmény, hogy Balassa grófné a pozsonyi Clarissáknál nevel tetett, elégséges lehetett szemében, a grófnét nem kívánnia udvarmesternéjcül. Charlotte danezkai udvaránál Klement rokona Kray Jakab, előbb késmárki tanácsbeli és polgármester, volt Rákóczi biztosa, ő, kit Heister két évvel utóbb, otthon, szülővárosában érvén, lenyakaztatott. A hallei muzeumokból ide vetődött ifjú megtekintette a danezkai gynaeceumot, általértette, és elfordult tőle. Ekkor Kray értésül adta öcscsénck, hogy a fejedelemné -egyben hűséges maradt férjéhez; hogy valamint Né met-Új helyben híven fáradozott a fogoly megszabadításán ; úgy terveinek létesítésére most is egész készséggel nyúl bc finom újjaival a diplomatia szövevényeibe ; s hogy miután öt, Krayt, ügyei s a fejedelem egyelőre innen elszólítják: a svédekkel való viszonyok továbbfüzése Danczkán és Danczkából, részben reá, Klementre fog bizatni. E nyilatkozás örömmel töltötte el az ifjú férfit. Tettek után, hir, név, dicsőség után sovárgott, s a távolban, íme, int neki az államférfi koszorúja. Danczka, az akkor a lengyel koronától függött szabad város, jelentékeny hely volt a kezdő diplomatára nézve az északi háború viszonyai között; de még jelentékenyebb Berlin. Fridiik-Vilmos, „a nagy választó-fejedelem", miután Lengyelországgal végkép lemondatott igényeiről l'russiára, s miután Pomniernben a svéd erőt megtörte: régi szerződések alapján Austriától magának, házának követelte a sziléz herczegségeket. Nem ért czélt, s mindössze Schwiebust nyerte némi pótlékül. Fia, Fridrik, még Schwicbust is kénytelen volt visszabocsátani ; de épen ennél-