Századok – 1870

Wlassics Gyula: Montalembert marquis necrologja 267

2(267 TÁRCZA. Montalembert marquis, + Nemcsak a frauczia nemzet vesztett Montalembert marqnisban szilárd jellemű félfiút és szorgalmas irót ; hanem a magyar t. Akadémia történelmi osztálya is kültagját gyászolja a hosszú betegeskedés után f. é. mart. hó lő-kén elszenderült Montalembertben. Montalembert Akadémiánk tagjává I85S-ban választatott, — ö ki különös vonzalmat tanusíta a magyar nemzet iránt, a mit igazol azon jóakaró szívesség is, melylyel a Parisba menekült magyar száműzötteket fogadta, de főkép azon figyelmes érdeklődés hazai viszonyainkra vonatkozólag, melynek folytán Eötvös József báróval baráti viszonyba lépvén, vele élte végnapjaiig folytonos levelezésben állott. Különben, ö a eatholicismus ügyének egyik föharczosa volt, miért is a szabadelvű catholieusok benne vezérüket tisztelték. Montalembert Jorbes Károly született 1800-ban, I.ondonban. Ifjú éveinek egy részét majd Angliában, majd Svédországban tölté, hol atyja követ volt. Már korán Lammenaïs alapelvét fogadta el, hogy t. i. a eatholica egyház dogmái a modern politikai szabadsággal nem ellenkeznek. 1835-ben franczia pairré lett, és mint parliamenti legitimista szerepelt. Több munkát irt, nevezetesen „Anglia politikai jövKje" (1855), „IX. Pius és Palinerston." (1856). Életének bővebb leírásába nem bocsátkozunk, hanem áttérünk reánk nézve legérdekesebb müvére : „Magyarországi Szent-Erzsébet, életrajzára". Nagy tanulmánynyal irta meg e munkáját, mely különösen egyháztörténelmileg nevezetes. Bejárta előbb mindazon helyeket, a hol Erzsébet időzött, a hol istene* dolgokkal foglalkozott, és csak miután tökéletesen ismerte a kegyes nő tartózkodási helyeit, akkor fogott élete megírásához, melyet 183tí-ban be is fejezett. A közelebbi években megjelent az magyar kiadásban is, a központi papnövelde irodalmi iskolája által fordítva. Érdekes reánk nézve tudni : miféle körülmények működtek közre, hogy Montalembert épen egy magyar nő életirásáva szánta magát? Nevezetesen Erzsébet herczeg isszony épen azon kornak gyermeke, melyben a eatholicismus virágzásának tetőpontján állott, és így a buzgó Montalembert öröm- és lelkesedéssel nyúl a tárgy után, mely -— hite és meggyőződése szerint — a catholicus hívő keblére még borús napjaiban is buzdítólag s einelőleg hatand. Es másrészt meg-