Századok – 1870

Wlassics Gyula: Montalembert marquis necrologja 267

268 TÁRCZA nyugvásává szolgál с szigorúan vallásos léleknek a szebb idők legében merengeni, melynek elemei vallás, és csak újra vallás valának ; a midőn politika, társadalom, művészet, minden, a vallásban lelte alapját, és így eszméi melyekért keble oly hőn dobogott, — akkoron voltak körül­övezve a dicsőség, a fény, s tisztelet nymbusával. Ez az egyik kö­rülmény. A másik pedig az, hogy nem volt ama kor szentjei között egy sem, a ki oly ragyogó tulajdonokkal, oly nemes áldozatkészséggel, annyi tűréssel és önfeláldozással ékeskedett volna, mint épen Erzsébet herczegasszony. És a buzgó catholicus iró ily erényt keresett eszmé­lésének tárgyáúl. A harmadik ok végre az, hogy ő, Montalembert — Szemere Bertalan szerint — női ágon az Árpádoktól származtatta magát, és így embei-i hiúságának kedvezett, hogy müvével egy tiszteletreméltó ősé­nek fonhatta halántékai köré a dicsőség koszorúját, és a magyar nemzet iránt is, melyhez némi kapocs fűzte, kedves köteltsséget vélt teljesíteni az által, hogy Szent-Erzsébet életét megírta. Mert kiki tudja, hogy Erzsébet II. Endre magyar király és me­rániai Gertrúd házasságából f-ziiletett 1207-ben. Herman thüringi és hassiai tartomány- és szászországi palotagróf, ki egyike volt e kor leg­nagyobb tekintélyeinek, в ki elhatározó befolyást gyakorolt a király­választásra is, — mint a buzgó Montalembert följegyzi — jövendölés útján értesült, hogy fia, Lajos számára Magyarországon fog egy nagy­jellemü nő születni. Midőn Herman megtudta, hogy II. Endre leánya ugyanazon évben, ugyanazon napon s órában született, melyet a jöven­dölő jósolt ; haladéktalanúl elhatározá fényes követség küldését a ma­gyar udvarba. A királyi szülék beleegyezének, és a négy éves Erzsé­betet fényes jegyajándékkal küldték all éves Lajos számára. Szerző bőven kiterjeszkedik a szent nő legkisebb életkörülményére is, nem kerüli el figyelmét a legjelentéktelenebb dolog sem. Különösen magasz­talja a herczegasszony irgalmi cselekedeteit, melyekkel annyi szegény­nek törülte le könnyeit, főképen a thüringiai nagy éhség idején, midőn minden lehetőt elkövetett a nyomor enyhítésére. Később, miután férje a Szentföldre vezetett hadmenet alkalmával elveszett, lemondott a ke­gyes életű nő a világ hívságairól, és zárdába vonúlt, hol 1231-ben fe­jezte be földi pályáját, már 25 éves korában jobblétre szenderülvén. Ez rövid foglalatja azon műnek, mely bennünket, nemzetiségünk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom