Századok – 1869

Botka Tivadar: Leszenyei Nagy Ferencz és a tállyai tartománygyűlés 73

83 ennek nemcsak elismerésére, hanem Leszenyeinek szorosabban a megyéhez fűzésére is. Barsnak 1675. april 17-én tiszti építőszéke lévén : a főispáni küldöttek által az alispáni hivatalra, a volt, szintén kedvelt alispán Simonyi Imre, és a Hunyady testvérek (a mostani grófi család elődei) mellett, Leszenyei Ferencz is candidáltatott. S a jegyzőkönyvben azt olvassuk, hogy szavazatok többségével ő választaték meg alispánná. Most már az eddiginél nagyobb feladat várt reá, mert Kollonicb, akkor még püspök és kamarai elnök, — a magyarok nagy ellensége, — haragosan állott szemközt a vármegyével. A megyei viszály a guberniummal és kamarával a végletekig jutott. Leszenyei alispáni minőségében megjelenvén Kollonich előtt, ismét előadá a vármegye elpusztult, néptelen s kimerült állapotát, kíméletre, könyörületre iparkodván őt bírni ; de a püspök nemhogy erre reményt nyújtott volna, hanem inkább katonai executióval fenyegetődzött, és miután az alispán a lehetetlenséggel állott volna elő, hangsúlyozva azt, hogy a vármegye földe ezen bánásmód folytán lakatlanná és vadonná fog válni : arra a főpap ezt válaszolta, igy van irva a jegyzőkönyvben : „desolemini inquam, et eatis quo vultis et quo placet, nos nihil curamus." Bejelentetvén a gőgös és zsarnok főpap e kormányzási szándoka : a vármegye felháborodott és panaszt akart ellene emelni; de csakhamar átlátta, hogy panaszát az egeken kivül más meg nem hallgataudja. Más útat, czélszerübbet választott: tehát: a vis inertiae-nek, az eddiginél még ügyesebb módon való folytatását — Leszenyei Nagy Ferenczczel hatósága élén. — Négy évig vitte ily borús csillagzatok alatt Leszenyei az alispánságot; — sa kitartás stikerre vezetett, — mert a guber-Dium ezalatt megbukott, — Barsvármegye pedig annak és a vele egy húron pendült kamarának, úgy Kollonichnak válságos zaklatásaitól megszabadúlt. Ennyi szolgálat után mennyire becsülték Leszenyeit Bars rendei : kitűnik évenként megújult megmarasztatásából. Szelepcsényi prímás, mint a vármegye egyik föbirtokosa, 1676. mart. 21-én a megye épitöszékét megelőzőleg figyelmezteti a vármegyét, hogy Leszenyeit maraszszák meg hivatalában, „mert nem látjuk, irja a főpap, hogy ezekben az időkben mind authoritássához, mind tudományához képest ő kegyelménél valaki más