Századok – 1869

Botka Tivadar: Leszenyei Nagy Ferencz és a tállyai tartománygyűlés 73

liasznossabban szolgálhasson a nemes vármegyének." A követ kezö 1677. június 14 én ismét tisztújító széket tartván a vánne gye : mind a mellett, hogy Lcszenyeivel most is Bars legérdemesebb és legnépszerűbb főemberei jelöltettek ki az alispáni hivatalra, az eredmény mégis, a jegyzőkönyv szavai szerint ez volt: „eommuni voto et suffragio universitatis praelibatus dominus Franciscus de Nagy-Leszenye, priorum annorum vieecomes, uti persona de Comitatu bene mérita, confirmatur in suo officio." A következő 1678-dik évben véget vetett a bécsi fogságból magával hozott betegsége Leszenyei fáradalmas, tevékeny de viszontagságos életének. A május 2-ki gyűlési jegyzőkönyv az alispáni széket Leszenyei Ferencz halála által megürültnek mondja. Szegényen halt meg és eladó»odva; még a vármegyei pénztár irányában is, melynek pénzei egyes ezélokra kezeihez kerültek, néhány száz forinttal tartozásba jött. Ennek egy részét azonban 1679. mart. 2-kán a vármegye gyűlése, „respectando multifaria servitia" az elholt alispán özvegyének és gyermekeinek elengedte. Leszenyeinek neje, Kerekes itélömesternek Katalin nevű leánya vala, kivel boldog házassági frigyben élt, és vele három leány-gyermeket nemzett, — kiknek Barsban még ma is számosabb utódaik vannak. Azon fölös számú magánlevelek, melyek e házasok közt váltva, a család levéltárában fennmaradtak, úgy a primási levéltárban őrzött kérvények is, melyekkel a kesergő nő rab férje szerencsétlen sorsát Szelepcsényi pártfogásába ajánlá, tele a hü szerelmi gyöngédség kifejezéseivel: a legbeszélőbb czáfolatot képezik azon indokolatlan gyanú ellen, mintha Leszenyei az elvénült nádornéval kalandos viszonyban állott volna. A miket eddig nem a magam fejéből, hanem hiteles okmányok alapján előadtam : kell, hogy azok Leszenyei Nagy Ferencz, mint békés honpolgár és jó hazafi számára az eddiginél igazságosabb Ítéletet eredményezzenek. Leszenyei sírjából, úgy rémlett előttem, e hangok hatottak füleimbe : „exoriare aliquis nostrig ex ossibus" nem „u 11 o r", hanem „d e f en s o r." BOTKA TIVADAR.