Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 645

.652 tol valamit — jegyzi meg Nagy-Szabó Ferencz, — mert bízik vala Székely Mózeshez, hogy feljül fordulna; mert Székely Mózes magában vakmerő, bátor vitéz vala, és gyűjti vala az hadát, hogy ismét próbáljon szerencsét." ') Básta megtudta, hogy Székely Mózes Segesvárra gyűjti hadát; igen sietve, csak lovas németekkel, gyalogság nélkül megindult Enyed felé, egy magyart sem vivén magával, nehogy Mózeshez átálljanak. Székely Mózes, időközben az öreg Borbély György is hozzácsatlakozván: 1600-nyi seregével a fejérvári mezőre szállá, és irá Dévába Zsigmondnak: „hogy igen sietve mind a székelységet, s ha mi hada volna udvari hada is, küldje melléje, mert Básta Enyednél volna, és jöttön-jö ide Fejérvár felé." „Ebben Zsigmond semmit sem siete, s nem serénykedék — jegyzi meg a krónikaíró; — mi lehetett oka, ő tudhatja." 2) Básta Tövisről Csákyt egy levéllel Székely Mózeshez in dítá, hogy öt lebeszélje a megütközésről; Mózes katonáinak bárom hónapi eleséget igért, e mellett igérte, hogy törvényeiket, szabadságukat, kiváltságaikat és mindeneket, melyek a haza oltalmára és megtartására lennének, épen meghagyja, s a népnek saját kebeléből szabad fejedelem-választást enged. 3) Székely Mózes Básta szép Ígéreteiben nem bízott, s daczára az öreg Borbély György biztatásainak, egyenesen el nem fogadta, hanem gondolkozási időt kért, a mit Básta megtagadott és sietett vele megütközni, mielőtt seregét elrendezhetné. Mózes azonban ezt gyorsan rendezte : a balszárny vezetését Nagy Albertre és Deli Bálintra, a jobbszárnyét Szelestey Jánosra, s a tartalék-sereget Kapronczay Tamásra és Nagy Demeterre bízta ; ö maga a sereg élére állt s katonáihoz buzdító beszédet tartott.4) •— Szavai a mily lelkesítők, ép oly hatásosak voltak ; a kis sereg oly erővel támadta meg Básta táborát, hogy az — daczára az elesettek újabb meg újabb pótoltatásának, — végre is megtörve nyomatott Borbánd felé. A magyarok már örültek is a diadalnak : midőn Básta újra elönyomúlt, biztatva és fenyegetve katonáit— a bátraknak dicséretet, a gyáváknak büntetést igér') „Erű. Tört. Ad." I. G7. 1. ») Ugyanott I. 67—68. 11. 3) Wolffg. de Beth. V. 142—143. 1. *) L. e beszédet u. o. 145—147. 1.