Századok – 1869

Thaly Kálmán: Régi magyar községi pecsétek - 571

.584 gó — ós pedig a régi korbeli kútfőkben való nagy jártassággal mozgó — röpirat. Ugy szólván minden lapja elárulja a tág olvasottságú szerző historiens voltát, — telve lévén számos idézettel, hivatkozással. Irálya, valamint az egész művecske, afféle régi jó magyar zamatú ; történelmi érvei döntők és dönthetctlenek. A czímlap szerint Váraljay József irta, — de ez álnév, mely alatt — ha nem csalódunk — Akadémiánk egyik veterán bajnoka rejlik. — Levéltári kutatások. Rómer Flóris septemberben Dalmátország nevezetesebb levéltárait és régiségeit látogatta meg, azután pedig cultusminister úrő excja megbízásából Olaszországban utazott, régészeti tanulmányok végett. — Thaly Kálmán az őszön körülbelül egy hónapot töltött a gr. Forgách nemzetség Szécsényben őrzött dús levéltára búvárlatában, különösen II. Rákóczi Ferencz tábornagya gr. Forgách Simon életéhez gyűjtve adatokat. Ugyanott búvárkodott néhány napig Franki Vilmos is, gr. Forgách Zsigmond nádor, illetőleg Pázmány érsek történetére nézve. A mlgos grófi ház mind két ága hazafiúi készséggel adá beleegyezését fényes nemzetségük dús levéltárának megnyitásába, mind a két okmánybúvár számára. — iJÖlun Lénárdnak „Dél-Magyarország külön történelme" buzgó védőre és méltatóra talált egy névtelenben, a ki „ítészét és vitiligatismus" stb. czím alatt egész külön füzetet adott ki közelebbről Temesvártt ezen tárgyban. Átlapoztuk ; széleskörű olvasottsággal, és nem kis történetirodalmi tájékozottsággal — de jóval kevesebb rendszerrel és egymásutánisággal van irva. Különben, bővebb megítélését akkorra hagyjuk, midőn magáról a névtelen szerző által sok előszeretettel, sőt tán némi elfogultsággal tárgyalt munkáról, t. i. Böhm művéről, tüzetesb ismertetést adhatunk, mire nézve egy, e tárgyban igen competcns irótársunk ígéretét bírjuk. Most a névtelen szerzőnek csak egy állítására — a mennyiben egyenesen minket illet — szolgálunk felvilágosítással. Szerző a 72. lapon, idézvén a „Századok"-ban Böhm müvére alkalmilag tett észrevételünket, hogy abban „a Tököly- és Rákócz i-k or Bánságot érdeklő eseményeinek tárgyalása rendkívül hiányos, kivált a R ák ó c z i-k o r úgyszólván érintve sincs", — e megjegyzéssel kíséri : „ az ily határozott enunciatum határozottan praeoccupál, anélkül, hogy ezen nyilatkozat komolyabb alapon nyugodnék." Már bocsánat, de egészen komoly alapon nyugszik. Mert azt mi is jól tudjuk ugyan, hogy a Bánság Temesvárral csak 1716-ban fog-