Századok – 1869

Thaly Kálmán: Régi magyar községi pecsétek - 571

58 5 laltatott vissza a töröktől, s ennek folytán a Tököly-, különösen a Rákóezi-háborúkban az ottani lakosság ténylegesen részt nem vehetett : de igenis, ennek daczára azt is tudjuk, hogy a 15 á n s á g mégis sok Tököly- és Rákóczi-féle eseménynek — mondhatjuk szülőanyja volt, és azon földnek —mint a bujdosók receptaculumának — eléggé fontos szerepe vala. Nem is szólunk Tököly koráról, kinek kuruezai éveken át táboroztak a Bánságban, s innen intéztek csatározásokat, hadjáratokat; csak arra hivatkozunk, hogy Rákóczi kuruezai is tömegesen ezen át és innét szereztek magoknak fegyvert, lőport, posztót az ezredek egyenruházására ; a fejedelemnek állandó residense lakott Temesvárit a a pasa oldalánál ; a Zarándból és Erdélyből a németek eliil kiszorult kuruezok ezerszámra, hosszas időkig és több ízben tanyáztak itt, i nnen víttak hadjáratokat, innét törtek be Erdélybe nem egyszer, pl. 1707. végén, midőn Vajda-IIunyad várát ostromzárolták. Ok a Bánságban sajátlagos viszonyok közt, egész külön hatóság, s a temesvári pasák pártfogása alatt éltek, stb. Mind e viszonyokról és eseményekről Böhm müvében szó sincs. Úgy, de — írja Böhm névtelen védője — hogy ő „például Horváth M. müvében sem igen akadt idevonatkozó adatokra." Nem is Horváth M. Magyarország általános történetében kell a „Bánság" — vagy akármely országi-ész — különleges monographusának keresni a specialis adatokat, hanem a levéltáraikban, a honnét az itt rövideden megjegyzetteket mi is merítettük. Találhat ott Böhm úr is bőven. — Kápolnai Istváu, jeles katonai irónk — kinek a hadtörténelem terén való jártasságáról is, a honfoglalás történetének hadtani leírásából, továbbá a „Századok" f. é. július havi füzetében közlött, Batthyányi Károly 1744-iki hadjáratáról szóló becses értekezéséből mindenki meggyőződhetett — augustus hóban, „Katonai Közlöny" czím alatt, heti lapot indított meg. Örömmel tapasztaltuk e derék közlönynek mindjárt első számaiból, hogy a kitiinő szakképzettségű s jó tapintató szerkesztő a hadi tudományok történelmi részére is nem kevés gondot fordít, — elismervén azon elv helyességét, hogy a múltnak alapos ismeretére és a történelmi fejlődés kellő figyelembevételére a tudományosan képzett katonának is csak oly szüksége van, mint bármily más tudomány-ágak nűvelőinek. Ebbeli örömünket csak fokozá azon körülmény, hogy Kápolnai, lapjának 5-dik számában „A magyarok h a d j á r a t a i a II il n y a d y a k k o r á ban" eziinü hadtörténelmi értekezésének közlését kezdte meg, — mely, mivelhogy Hunyady János 41**