Századok – 1869

Thaly Kálmán: Régi magyar községi pecsétek - 571

.582 történetirodalmunk ez idő szerinti állapotát, feladatát, irányát és teendőit illetőleg, elvbeli lényeges nézetkülönbség van. Salamon azt hiszi, hogy Praytól Wenzelig már eleget gyűjtöttek történetbúváraink, s az újabb levéltári búvárlatokat nagy-gúnyosan „szédelgésig menő a d a th aj h ász a t"-nak csúfolja. Szerinte tehát már mindenkinek a műtörténet-íráshoz kellene fogni. Tiszteljük Salamont, mint a törökkor egyik történetíróját : de hol volna ő mint ilyen is, ha előtte például Ráth K á r o 1 y, S z i 1 á d y A r o n stb. a török viszonyokat illetőleg nem búvárkodtak volna ? Mindazáltal ö most már ncn^sokat ad az okmány-búvárlatra ; látszik, hogy nem sok levéltárban kutatott. Előtte egy gr. Erdődy, gr. Rhédey, gr. Amadé, gr. Forgách, hg Koháry, gr. Zichy, egy budai kamarai stb. archívumok legújabban szellőztetett roppant szellemi kincsei mind értéktelenek, s az azokat kutató búvárok holdkóros, szédelgő adathajhászok, kik a magyar történetírást egy lépéssel sem vitték és viszik előbbre. — A mi felfogásunk s társulatunk vezértagjaié — egészen más. Mi társulatunk alapítása óta a még fölkutatatlan nemzetségi levéltárak kincseinek ismertetésére helyeztük és helyezzük a fősúlyt, a mint ez alapszabályainkban két helyen is (3-ik és 30-ik §§. „a mire különös súly fektettetik" stb.) nyomatékosan hangsúlyozva van, s a mint ezen okmánykutatásnak főfontosságát II o r v á t h M i h á 1 y is — jelen füzetünk élén olvasható elnöki beszédében — oly gyönyörűen fejtegeti. Mert, bár Praytól Wenzelig sokat gyűjtöttek is : még mind nem gyűjtöttek, nem is gyűjthet, tek eleget; az ősiségi pátens ugyauis csak nemrég pattantá le az olyannyira fontos nemzetségi s családi levéltárak azelőtt hozzáférhetlen zárait ; hogy mennyi kincs rejlik még ezekben ismeretlenül — b e 1 é 1 et ü n k egész története — egyedül a legközelebb társulatunk előtt megnyílt z s é 1 y i dús archívum is, hogy úgy mondjuk, egész a megdöbbenésig mutatja. Nekünk fő-főteendőnk még mindig az okmánykutatás ; a mütörténetirás — nagyban, messze utódainké. Jeles monograpliiákat speciális tárgyakról Írhatnak ugyan már egyesek — aminthogy irtak és irnak is — de a nagy égés znek művészi képét akarni adni levéltárbúvárlatunk jelen stadiumában — még kora ! Ez a mi nézetünk, s ha nem csalódunk, társulatunk, működő tagjainak nagy többségéé is. Köztünk és Salamon közt tehát itt elvi különbség forog fenn. A miket továbbá csekély személyünk „elbizakodottsága"-ról (na-