Századok – 1869

Csillagh Gyula: A bécsi cs. akadémia magyar történelmi kiadványainak ismertetése. I. Adalékok a Jagellók korához 546

.552 Firnhaber nem állított positiv tényeket ezen állitások ellenébe. Az, hogy a külön-külön kiadott okmányokban előfordul e kitétel: „in praesenti diaeta seu conventu budensi super ea re indicto", semmi czáfolat nem lehet, mert hiszen a budai országgyűlés létét senki sem tagadta, de igenis, az országgyűlésnek az illető szerződést illető sanctióját, melynek semmi nyoma sincs sem törvényekben, sem egykorú Írókban. Sőt minden körülmény ellene mutat ; például csak az is, hogy az 1493-iki Szent-Mihálynapra hirdetett országgyűlésen, melyet Istvánffy „turbulentus"-nak nevez, új tárgyalás alá kerülvén Miksa örökösödési ügye, — Kovachich szerint „potentissimi quique Magnatum huic propositioni pactisque intercederunt." A vármegyék követei, ugy látszik, leghevesebben ellenzék azt, s így az örökösödési szerződés országgyűlési sanctiójának ügye ismét abban maradt. Szalay is ily nézetben van. „Ily mérges viszonyban állván király és rendek, úgymond ') egymáshoz, természetes, hogy Vladi szláv czélt nem érhetett, midőn Maximilián sürgetésére az országgyűlést az ausztriai ház örökösödésének kimondására, mint a pozsonyi szerződés követeié vala — felhívta." De az egykorú emlékek is e felfogás mellett szólnak, s ellene mondanak Firnhaber azon állításának, hogy a pozsonyi szerződés országgyülésileg elfogadtatott A többi közt magától Firnhabertől is bírunk néhány ok mányt kiadva, melyek ellene tanúskodnak. 0 ugyanis angol levéltári adatok, különösen a britt muzeum okmánytára nyomán a bécsi akadémia Archivjában néhány, a Habsburg-ház Magyarországra való jogát érdeklő okmányt tett közzé. Ezen okmányok a Mohács utáni korból valók, s részint Ferdinánd, részint Zápolya érdekében intéztettek az angol királyhoz, és így bennök a két ellentétes felfogás érdekes nyilvánulásaira akadhatunk. Halljuk csak, mily értelemben nyilatkoznak a két felek egymásnak trónörökösödési igényeiről, s különösen Ferdinánd igényének jogi alapjáról. A „Jura regis moderni Hungáriáé et *) Szalay M. T. Ili. 398. 1. 2) Urkunden zur Geschichte des Anrechtes des Hauses Habsburg auf tigern. (Archiv, 24 Je.)