Századok – 1869
Csillagh Gyula: A bécsi cs. akadémia magyar történelmi kiadványainak ismertetése. I. Adalékok a Jagellók korához 546
.553 Ferdinand'." czimü emlékirat, mely Zápolya érdekében szerkesztetett, a többi között így nyilatkozik : „Azt mondja Ferdinánd, hogy jogigénye van az országhozama kettős szerződésnél tb,;va, melyről föntebb szólottunk; a szerződések elseje Mátyás királytól való, mely, elismerjük, az ország rendei által jóváhagyatott; a másik Ulászló szerződése, mely Mátyás halála után köttetett, s melynek az országos rendek n y i 11 a n ellenemondának. Azt mondjuk, hogy e szerződésnek semmi érvénye sincs, mert az ország által nem erősíttetett me g." stb. ') De azt mondhatják, hogy a Zápolya érdekében szerkesztett emlékiratba elferdítések csúszhattak be. Egyrészről az idő közelsége miatt a történetek ilyes meghamisítása nem is képzelhető, de az „audiatur et altera pars" elvénél fogva Ferdinánd álláspontját sem mellőzhetjük hallgatással. Halljuk tehát, mennyiben mond ellent az ö emlékirata Zápolya állításának, s mennyiben erőtleníti meg azt. „Midőn Miksa király — igy szól az okmány egyik helyén — e szembeszökő sérelmet (t. i. mcllőztetését a magyar trónról '2 ) megboszulandó," fegyvereit a magyarok ellen forditá, s igen sok magyarországi erősséget részint megszálla, részint meghódoltata : Ulászló és Maximilian között a szerződés csakhamar megujíttatott, mely is később Magyarország f ö p a pjai és zászlósai által elfogadtatott s megerősítteti t.t," íme, tehát a Ferdinánd-féle emlékirat sem állítja azt, hogy a pozsonyi szerzüdés országgyülésileg elfogadtatott, hanem pusztán az ország főpapjai- s zászlós urairól szól, kik a fenmaradt okmányok tanúsága szerint csakugyan elfogadták a szerződést. Még Zápolya István is, ki Szalay szerint nem található az aláirók sorában, elfogadta, s mint egy, Firnhaber által közlött okmány mutatja, alá is irta azt. A főpapok, zászlósok s egyéb főtisztek megerősítése kérdés alá nem jöhet tehát: de ezen aláirás és elismerés megtörténhetett, s mint a történeti nyomok mutatják, való-1) L. Jura regis moderni Hungáriáé et Ferdinand!. (Archiv, 24. k , 12—13. 1.) ?) L. A. Ferdinand érdekében kiadott „Deelaratio Fordinandi in regem Hungariaeu-t A. (U. o. 28. I.) Mindét emlékirat az angol fölséghez intéztetett.
