Századok – 1869

Csillagh Gyula: A bécsi cs. akadémia magyar történelmi kiadványainak ismertetése. I. Adalékok a Jagellók korához 546

.551 okleveleket rendre közölte. A pozsonyi békeponfok közt kikötte. tett: hogy Ulászló országgyűlést hivand egybe, s itt az örökösödési szerződést az ország főpapjai, zászlósai s rendei által — a királyi biztosok jelenlétében — elfogadtatja (X. pont) ; a jelenvolt rendek pedig az örökösödési szerződést Írásban elismerik s arra magokat kötelezik (XI. p.); azon esetre, ha néhány rendek ezen első gyűlésről távol maradnának, a király ixj gyűlést fog egybehívni, s a távolmaradtak ott fogják beleegyezésüket nyilvánítani (XII. p.); a főpapok s a legfőbb országos méltóságok, mint: a nádor/ horvát bán stb. s a korona őrei külön-külön elismerő leveleket tartoznak adni. (XIII, XIV. pp.) A pozsonyi szerződésnek e pontjait csak azért hoztuk fel hogy illustráljuk Firnbabernek okoskodását s azon alapot, melyre ezt építi. 0 tudniillik közölvén azon országos méltóságoknak, kik e szerződést külön kiadott oklevelekben elfogadják, elismerő leveleit, melyekben az örökösödési szerződés említésénél e szavak : „i n p r a c s e nt i convent u b u d e n s i super e a re i n d i c t a" foglalvák a szövegben, — ebből azon következtetést vonja, hogy a pozsonyi szerződés az 1491-iki budai országgyűlésen — miként a X. szerződési pont követeié — elfogadtatott. Firnhaber megtámadja az összes magyar történetírókat, kik az ellenkezőt álliták; „a mi — úgymond — csak is egy, előttük kedvetlen tárgy szándékos ignorálásában lelheti alapját, vagy a minek valóságos tudatlanság az oka." E vitás pontnál egy kevéssé megállapodunk. Történetíróink egyhangú állítása szerint Ulászló, a pozsonyi szerződés országgyűlési elfogadtatása végett, 1492-ki Gyertyaszentelőre Budára országgyűlést hirdetett. Itt a rendekelőtt felolvastatván a szerződés, oly roppant- zaj s ingerültség tört ki *), hogy Szalay szerint, magok a császári biztosok is belátták, mikép nem tanácsos a dolgot erőltetni, s elállottak az országgyűlési sanctió iránti követelésöktöl. De a főpapok, ország-zászlósok, néhány város stb. leveleikben, melyeket külön-külön kiadtak, elismerek azt, ámbár országgyűlési határozattá nem vált. *) Istvánffy szerint, midőn .a szerződést Budán először kihirdették, oly roppant zavar támadt, hogy ily szavakat lehetett hallani : „Készohbek vagyunk meghalni, mint a németek szolgaságába esni!" (II. 19.)