Századok – 1869
Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 526
.536 galma nem szűnik, s hogy Székely Mózes Zsigmondhoz ment ; nehogy a kis szikrából nagyobb tüz legyen, — Vitéz Miklóst kllldé a nemességhez, hogy ékesszólásával mindeneket az ö hűségére birjon.1) Ez késő volt már; Székely Mózes eltávozása által a bekövetkezendő küzdelmek, s az ország magatartásának czélja ki volt tűzve. Minden figyelem feléje fordult, s nagy reményekkel várták visszatérését. A székelyek, kik a vajda által az 1599. nov. 20-ki fejérvári országgyűlésen kiadott okmány szerint a jobbágyságtól felszabadíttatva, régi szabadságaikat visszanyerték, látván, hogy állapotuk most sem egyéb szolgaságnál, s hogy sem éltök, sem vagyonuk nincs biztosítva, a vajdától elidegenedtek ; sőt a vajda székelyeinek vezére, Makó György is — Székely Mózes terveit folytatólag — barátihoz levelet irt, melyben a vajda gonoszságát s barbárságát, s a nemesség elleni czélját előadva, esküszik, hogy „életével s utolsó csepp vérével is oltalmazni fogja hazáját,K erre buzdítván barátit és másokat is. E levelet hűtlen barátok a vajda kezébe juttatták, a ki, látva, hogy még leghívebb emberei is ellenségeivé váltak, a nemesség kiirtását megkezdvén: először Kor ni s Farkast, Székely Mózes ipját, Segesvárról Fejérvárra hurczoltatta, s vendégeit, Szemere Mihályt és Farkas / Ferenczet levágatta.2) Ekkor érkezék meg Rudolf rendelete, hogy a vajda Bástával egyesülve, a törökre menjen. Megparancsolta tehát a vajda a nemességnek s a vezéreknek, hogy sergeikkel Szász-Sebeshez táborba siessenek. Makó György megtagadta ennek teljesítését ; s Csáky Istvánt, kit a vajda a nemességhez küldött, maga a katonaság és nemesség generálissá tevén, bár nehezen, rávették, hogy egyetértsen velek Mihály vajda ellen 3) ; és elirogatának a városokra és székelységre is, hogy : „a ki jószágának s fejének megmaradását szereti, tehát az ország mellé Tordához menjen,"4) mire a nemesség ezek tanácsát követve, nem Szász-Sebeshez, ha-1) Wolffg. de Betti. IV. 516. 1. *) Ugyanott IV. 533—534. 11. 3) Kulcsár István „Székelyek krónikája," Pest. 1805. 03—64. II. *) Gr. Mikó Imre „Erd. Tört. Ad." I. 55. 1.