Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 526

.537 nem Tordára gyülekezett, s csak a lengyelek, kozákok, oláhok, s a székelyek közül kevesen, t. i. a maros- és aranyosszéki lovasság egy része, mentek Szász-Sebeshez.1) A vajda a nemesség vonakodása után újabb parancsot adott ki, feje elvesztésével fenyegetve mindenkit, a ki Fejérvártt meg nem jelenik.-) Azok pedig Bánffy Gábort követül klildötték a vajdához, okul adván, hogy : „Fejérvár és Szász-Sebes körül az ö féktelen zsoldosai mindeneket elpusztítottak, s igy sem lovaiknak, sem a tábornak eleséget nem kaphatnának, pedig a nemesség nem szokta erőszakkal keresni zsákmányát."3) E folytonos ellenszegülésre a vajda — a mit eddig csak indulatai pillanatnyi fölgerjedésében tett — a nemesség kiirtását most boér alattvalóival nyilt tanácskozás tárgyává tette. Ezek közül egy Kusthyal Raduly nevü (Bulcrcsdi családbeli) tanácsa az volt : „úgy bánjék a nemességgel, hogy inkább szeressék, mint rettegjék."") Ezalatt Básta már útban volt, hogy vele egyesülve, a törökre induljanak. A nemesség Tordától nem mozdult, bár helyzete mind válságosabbá lett : innen is, túl is tekintélyes haderő ; a hazafipárt két tüz közé szorulva, s Székely Mózes még mindig késett. A vajda táborából két követ érkezett meg: Kemény János és Petky István, kik — mint Atticus Regulus, midőn Rómában megjelent — nem hódolásra, de kitartásra buzdíták a már csüggedező nemességet.5

) A tordai táborból Alárdy Ferenczet és Kaller Gábort Básta elébe kiildék, kérni őt, hogy Erdélyt Mihály rémuralmától szabadítsa meg ; „megmondák az ország állapotját, miben légyen Mihály vajda mián, és hogy a magyarságot s nemességet, az volna szándéka, hogy deleálja, és ráczot és oláhot akarna helyette az országba szállítani."") Básta segíteni hajlandó volt, ama föltétel alatt: „hogy: „az urak az ország képiben 1) Wolffg. de B. IV. 542. 2) Ugyanott. 3) Ugyanott IV. 543. 1. *) Ugyanott 545. 1. Gr. Mikó „Erd. Tört. Ad." I. 180.1. bővebben. ») Wolffg. de Bethl. IV. 545—6. 11. ») Gr. Mikó „Erd. Tört. Ad." I. 55. 1.